Nemzeti történelmünk, különösen a mögöttünk álló évszázad tele van tragédiával, tudjuk ezt jól. De a tragédiák soha nem állnak önmagukban – mindig megteremtik a kor, a helyzet hőseit is, akik személyes cselekvésükkel, szerveződéseikkel, kijelentéseikkel avagy életútjuk példaadásával kiutat mutattak a tragédiák mélypontjaiból.
És miközben a 20. században számos alkalommal pont az ország élére sodródott avagy oda kapaszkodó személyek bizonyultak alkalmatlannak a hősi szerepre – sőt, sokan közülük a nemzet sírásóivá szegődtek, addig pont a hétköznapi emberek között voltak számosan, akik hőssé magasztosultak.

Igazi forradalmárok és szabadságharcosok, közösségükért cselekvő papok és lelkészek, a közjó és a nemzet iránti elkötelezettségüket megőrző politikusok, a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből származó magánszemélyek, férfiak és asszonyok léptek elő a politikai cselekvés színpadára – és színészkedés helyett, önmagukat adva példát mutattak kortársaiknak és a későbbi generációknak a helyes cselekvésből. Mégis, sokan kikoptak a köztudatból - vagy éppen soha nem is kerültek be oda. Pedig van miért megismernünk őket, emlékezve rájuk, elismerve példamutatásukat.
Ilyen személyiségeket mutat be a Magyar hősök című kötet, ami a Mandiner, az MCC és a NEB közös munkájának, összefogásának eredményeként jelent meg nemrégiben (a szerkesztőkkel készült interjú itt olvasható).