Az Eucharisztikus Világkongresszusra készülünk

„– Nagy lehetőségként említette a katolikus világtalálkozó elhalasztásával nyert egy évet. Hogyan készülnek az Eucharisztikus Kongresszusra?

– Nemrég, háromnapos programsorozattal, éjszakai szentségimádással fogadtuk a kongresszus jelképét, a Missziós keresztet a templomunkban. Decemberben elkezdjük a kilencedet, amellyel az Eucharisztikus Világkongresszusra készülünk. Kilenc hónapon át, minden hónapban lesz triduum. Mindig más lelki vezetőt hívunk, elsőként Veszprémből Schall Tamást, a Cholnoky lakótelepi templom plébánosát. Egyházzenei sorozatunk mellett, a Mária Rádióban elindítottam egy adássorozatot, ahol Hegedűs András, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Egyháztörténeti Bizottságának társelnöke által szerkesztett, az 1938-as szóló kongresszusról szóló kötet anyagát dolgozzuk fel. Lebilincselt, el vagyok ragadtatva attól, amit elődeink műveltek a kongresszusi felkészülés során. Szégyellem magam, hogy hol vagyunk mi ehhez képest: lelki előkészületben. Az elődeink és maga az esemény is kötelez bennünket.

– Hol tartanak a lelki előkészületben?

– A készületnek olyan elemei vannak a közösségünkben, hogy a hívek megtanulták és énekeljük minden egyes szentmisén azt az ordináriumot, amely az 1938-as kongresszuson is elhangzott. Minden szentmisén felcsendül az 1938-as kongresszus himnusza, elmondjuk a kongresszusi imádságot. Van két világkongresszusi zászlónk, az egyik 1938-as, a másik 2020-as, ezek kerülnek be a szentélybe két oldalra. A zászló jel, ami felhívja a figyelmet arra, hogy mire készülünk és megmutatja az összefüggést 1938 és 2021 között.

– Mi az, ami leginkább lenyűgözte az 1938-as előkészületekben?

– A lelki felkészítés. Sokszor hangzik el az 1938-as kongresszussal kapcsolatban, hogy csak a külsőség számított és a Horthy-éra megalomániája jelent meg. Ehhez képest, ha megnézzük a statisztikát láthatjuk ennek az állításnak a cáfolatát: hány lelkigyakorlat, triduum volt, a missziók, amelyek valamennyi korosztálynak és társadalmi rétegnek szóltak: a gyári munkástól, a falvak lakóin át, a gyárigazgatókig, bankárokig. A papság hihetetlen gazdag spirituális felkészítést végzett el. Az a finomság, amivel megszervezték a kongresszust lenyűgöz. Amikor Pacelli bíboros megérkezett Budapestre és ünnepélyesen fogadták, a protokoll köszöntések mellett egy ötéves kisfiú, két kislány és egy százéves kecskeméti parasztember is fogadta. Olyanokra is gondoltak, hogy élelmiszerminőség-ellenőrzést tartsanak, hogy a kereskedők ne verjék fel az áraikat és ne rontsák az élelmiszer minőségét a zarándokok nagy száma miatt. A városrendezés gondossága, a Hősök terének mai kialakítása is az 1938-as világeseményhez kötődik. Összességében méltó volt előkészületeiben, lebonyolításában, utóéletében a kongresszus ahhoz, akit ünnepeltünk és ünneplünk: Jézushoz. Annyi minden rárakódott azóta az egyházi életre, az Egyház megítélésére és arra előítélet rendszerre, amelyekkel körbevesznek bennünket, amely sokakból gyűlöletet vált ki irántunk. Az Eucharisztikus Kongresszus azért fontos a 21. században is, mert lehetőséget ad arra, hogy a lényegre koncentráljunk: Jézusra.

– Mennyiben járult hozzá ez az esemény ahhoz, hogy hitében, létében megmaradhasson ez a nemzet azután is, ami 1938 után várt rá: világháború, diktatúrák?

– Kétségtelen, hogy óriási szerepe volt benne. Hegedűs András hittel, meggyőződéssel fogalmazta meg, hogy a Jóisten a gondviseléssel, azért is tette lehetővé ennek a kongresszusnak a megszervezését, hogy azután a történelemben következő rettenetes fejezeteket át- és túl tudjuk élni. A kongresszus utóélete nemcsak a városkép formálásában érhető tetten, hanem abban is, hogy amikor azokkal a ma már idős emberekkel beszélgetünk, akik 6-7 éves korukban vettek részt a kongresszuson, az életük egyik leginkább legmeghatározóbb élményeként beszélnek az eseményről.”