„Uniós tagságunk egzisztenciális jelentőségű számunkra, de tudjuk, hogy határozott tervek, küzdelem és ütközések vállalása nélkül, hatékony ellenerő gyakorlásának hiányában a közösség figyelmen kívül hagyhatja tagországainak érdekeit.
Magunk mögött kell hagynunk az újonnan elszaporodott, utasítgató, szankcionáló, kényszerítő és parancsolgató uniót. Ideje visszatérni az egyenjogú európai nemzetek szabad együttműködéséhez, ahhoz, amely már eddig is oly sok sikert hozott Európának.
Európa csak erős nemzetekre alapozva őrizheti meg békéjét, páratlan befolyását, erejét és gazdagságát. A brüsszeli buborékban sokan úgy gondolják, hogy ez egy zéró kimenetelű játszma. Úgy vélik, hogy az EU csak abban az esetben lehet erős, ha a tagállamok gyengülnek. A történelem ennek az ellenkezőjéről nyújt tanúbizonyságot. Az Európai Unió csak akkor lehet erős, ha erős tagállamokra épül. Akkor egy win-win játszmává válhat, ismét. De ez esetben az első lecke: a jogállamiság szabályait az uniós intézményekre is alkalmazni kell. Nincs kettős mérce! A parlament sem kivétel! A szerződés 2. cikke az egész EU-ra vonatkozik. Ideje rendbe hozni a dolgokat! A parlamentnek először a saját háza táján kellene söprögetnie, mielőtt másokra förmed.”