„Mindig is a borvilág Beatlese szerettem volna lenni”

2020. október 29.
Sopronban soproni bort akarunk készíteni – vallja ifjabb Franz Weninger, aki burgenlandi poncichterként a határ mindkét oldalán borászkodik. Számára a borkészítés művészet, amelynek a természettel való kölcsönhatásban szabad csak kiteljesednie. Önkifejezésről, szabadságról és identitásról beszélgettünk Sopron legendás borászával a balfi birtokon.

Sámson Gergely interjúja a Mandiner hetilapban.

Ifjabb Franz Weninger Balfon és Haracsonyban (Horitschon), a határ két oldalán készíti borait biodinamikus elvek szerint művelt szőlőből. Egyik nagyanyja magyar volt, ő poncichternek, németül beszélő magyarnak tartja magát. A család mindig is földdel foglalkozott, a két hektár szőlő és a boreladás csupán kis része volt a gazdaságnak. Édesapja kitartó munkája vezetett a növekedéshez, és Franz is keményen megdolgozott azért, hogy a saját elgondolása szerinti bort készíthessen. Naponta ingázik a két ország között, de számára a határnak nincs jelentősége: földrajzi régióban gondolkozik. A szőlőben vagyunk, a Fertő fölé magasodó Frettner-dűlőben, ahol még a birkák is besegítenek a szőlőmunkába.

Ön szerint a bor milyen arányban szól a termőtájról és a termelőről?
Nehéz megmondani. Egyszer érdekes kísérletet végeztek egy osztrák, egy moseli és egy pfalzi borászattal. Kaptak egymástól egy láda szőlőt, amelyet aztán a saját belátásuk szerint készítettek el, csak az alacsony kénszintet és a spontán erjesztést szabták meg előre nekik. Mondanom sem kell, a borok teljesen különbözők lettek. Ha terület szerint kóstolták, a borász hatását érezték, ha borász szerint, a terroirt. Három év után aztán a borászok rovására a termőterület hatása erősödött a borban. Szóval nem tudnám megmondani, hogy a boraimból az én borkészítési filozófiámat vagy magát a területet lehet jobban kiérezni. Egy biztos, mi tiszteljük a terroirt, és bármilyen fejlődésen megyünk is keresztül, Sopronban soproni bort akarunk készíteni.

Sopronnak a kékfrankosról kell szólnia?
Beszélni kell a kékfrankosról, legyünk rá büszkék, de még inkább Sopronról kell beszélni, és arról, hogy ez a borvidék miért különleges. Beszéljünk a talajról, a klímáról, szélről, a tóról! A zöld veltelini fajta helyett egyébként Ausztriában is jobb lett volna a régiókat zászlóra tűzni.

A magyar bor úgy lehet jobb, ha a borászok önmagukat vállalva a saját borukat fogják elkészíteni”

Mitől lesz egy bor igazán jó?
Számomra kétféle bor létezik: ipari bor és bor. Az ipari kategóriából kerül ki a világ termelésének túlnyomó része, és persze van jó és rossz minőség mindkét kategóriában. Engem a borkészítés folyamatában nem konkrét célok vezérelnek. Ahogy látom az évjáratot, a termést, már érzem, hogy mit kell tennem, persze ez mindig a korábbi évek tapasztalatából táplálkozik. Röviden és tömören, számomra az a jó bor, amely érzelmileg megérint. Rengeteget kísérleteztünk: korábbi vagy későbbi legyen a szüret, héjon erjesszünk, amforában vagy betontartályban. Alapvetés, hogy a bor technikai értelemben jól legyen elkészítve, de akkor lesz igazán nagy, ha egyedi, ha érzelmeket ébreszt, ha felidéz a fogyasztóban egy történetet. Mert történet nélkül nincs művészet.

A borkészítés tehát egyfajta önkifejezési eszköz?
Ha az ember nem az ipari, hanem a valódi utat választja, akkor a munka hetven százaléka nem más, mint művészet. Impresszió. Önmagunk megtalálása. Ez a művészi látásmód pedig szenvedéllyé teheti a munkát. A maradék harminc százalék pedig a kemény munka, amit nem az iskolapadban tanítanak. A legjobb, ha mester vezeti a kezdő borászt.

Egyre többször találkozunk természetesnek nevezett borokkal. Biztosan jó az, ha a természetes bor trendivé lesz?
Rendkívül fontosnak érzem a természetes bor körül kialakult mozgalmat. Az ételek esetében már egy ideje megszoktuk, hogy odafigyelünk az alapanyagokra és a származásukra, a borok esetében azonban sokáig megelégedtünk a magas pontszámmal. Elhittük, hogy a szervezetünknek is biztosan jó az, amit magas pontszámmal értékelnek. Pedig ez nem feltétlenül van így. Ez a mozgalom több tudatosságot, mélyebb megértést és tiszteletet visz a borkultúrába. De mint minden trend esetében, itt is igaz, hogy sokan szeretnek felugrani a vonatra. A hívószó pedig nem lehet fontosabb, mint maga a tartalom, a minőség.

Címlapkép: Weninger pincészet

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés