Az örökös önkéntes

2020. július 30.

Csender Levente

Harmincnégy fok, kifogyni akaró benzin, suhanás a dél-erdélyi autópályán, sehol egy benzinkút. Valami csoda folytán mégis megérkezünk. Fél év után sikerül kijutni Dévára. Még tart a járvány, még maszkot viselünk, ha bemegyünk valahová, de már csak bizonyos országból érkezőknek van karantén. Csaba testvér gyerekeit is kiengedik a városba. Korábban három hónapig nem hagyhatták el a lakóhelyüket.

Egy bicikliző kislány, akit Nikónak hívnak, és Belgiumban született, mutatja meg Csaba testvér lakását az egyik blokk földszintjén. A tömb előtt gyerekek fociznak, fiúk, lányok vegyesen. Azok, akiket nyárra nem visz el senki. Ők itt töltik a nyarat is. Nikó nagyon szép kislány, tíz év körüli, csupa mosoly, aki az anyja kalandos élete miatt van itt. Csaba testvér, mint mindig, derűvel fogad, elvisz a konyhára, megvacsoráztat. Szalonna, kenyér, mustár s egy pohár bort mellett elbeszélgetünk. Odaül hozzánk egy srác, Radu. Tízéves korában került az alapítványhoz Vajdahunyadról. Nem kellett se az apjának, se az anyjának. Eltöltött pár évet, de aztán vágyott a szülei után, elment az apjához egy évre. Csaba testvér csak törvényszéki határozattal tarthatja itt a gyerekeket. Ha jön a szülő, és el szeretné vinni, el kell engednie. Még akkor is, ha tudja, hogy itt jobb helyen van, mint valahol egy fantomblokkban.

Radut is hívta vissza a szegénység szabadsága és a vér szerinti szülő, s hiába volt Déván nagyon jó élete, amint megjelent az apja, mennie kellett. Mindegy hová. Vissza a nyomorba. A vérségi kötelék erősebb mindennél. Tudja ezt minden nevelő. Radu egy évig vasazott, koldult, csikket szedett, megbukott az iskolában. Aztán a következő nyáron meglátogatta a volt nevelője, nem mondta neki, hogy jöjjön vissza, mert akkor nem jött volna, csak azt mondta neki, hogy jöjjön el, míg felkészül a pótvizsgára. Eljött, és milyen jól tette! Lesoványodva, lerongyolódva került vissza Dévára. Aztán megrázta magát, sikerült a pótvizsga, s a következő négy évben első tanuló lett. Leérettségizett, beiratkozott autómérnöknek Vajdahunyadon, de az csak fél év lett, aztán visszakerült Dévára. Azóta nevelőként dolgozik. Épp Ausztriába készül világot látni. Csaba testvér elengedi, és várja vissza. Nyert egy pályázatot az alapítvány, amellyel a végzett gyerekek beilleszkedését segíti a társadalomba. Ha visszajön, talán Radu is számíthat rá.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés