A társadalmi hasznosságon van a hangsúly, a másik pedig az emberi test megértése. Ez a kettő összekapcsolódik, mert amikor megértjük az emberi testet, akkor tudunk terápiát létrehozni. Az alapkutatás ilyen szempontból az orvostudományban nem válik el az alkalmazott kutatástól, mert minden megismerést fel lehet használni gyógyításra.
Ha már megemlítette a koronavírus-járványt. Milyen hatással járt az ennek nyomán kialakult válság az intézet forrásszerzési lehetőségeire, beszűkültek azok?
Nem, éppen ellenkezőleg. Amikor kitört a járvány Európában is, beindultak a pénzcsapok is: ezek egy része pályázati grant volt, egy része privát emberektől, másik része magánbefektetőktől érkezett.
Az intézetem soha annyi pénzt nem gyűjtött össze kutatásra, mint ez alatt a három hónap alatt.
A járvány egyértelműen felértékelte az orvostudományi kutatásokat, rámutatott arra, hogy a nagy bajok esetén előre kell gondolkozni. Az orvostudomány finanszírozása ugyanakkor egy nagyon nehéz kérdés. Azt látjuk, hogy át fog alakulni az emberek gondolkodásmódja, mert csak úgy lehet elérni ezeket az új terápiákat, hogy az államok és az emberek több pénzt fektetnek az egészségükbe. Ha fontos az egészségünk, több forrást kell rá szánnunk.