Puszilok, puszilunk is mindenkit, gyerekek!

2020. július 7. 15:16

Korda György
24.hu
A legnehezebb szakmát választottam, ami csak létezik, hiszen itt napról napra egymagamban bizonyítanom kell a közönségem előtt. Interjú.

Talicskában ülve, segédmunkásként adta élete első koncertjeit, méghozzá a Budafoki úti kábel- és sodronykötélgyár udvarán. Úgy indul a Korda-sztori, mint egy cseh film.

Az egész életem kicsit filmszerű, nem gondolja?

Abszolút. Hogyan keveredett abba a furikba?

A nagybátyám volt a kábelgyár igazgatójának a sofőrje, ő protezsált be. Nem voltam túl jó tanuló, elég nehezen érettségiztem le, öt év alatt végeztem el a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolát, ugyanis harmadikban három tárgyból megbuktattak, matekból, szerves kémiából és szervetlen kémiából, így azt az évet duplán járjam. Lényegében visszatapsoltak. Csodálatos iskola volt, csak nem az én műfajom. Miután megszereztem a vegyésztechnikusi képesítést, mondtam apámnak: »Én bizony nem dolgozom ebben a szakmában, inkább állok pincérnek.« Mire az öregem: »Állsz ám te…! Akkor mégy segédmunkásnak!« Én meg dacból beleegyeztem. Az első nap sodronykötelet tekertem gúlába, és úgy, de úgy elfáradtam, úgy bemerevedett minden izmom, alig sikerült hazavergődnöm.

Nem voltam túl termelékeny, megsajnáltak a szakik és kineveztek udvari takarítónak. De ott meg buzgalmamban olyan porfelhőt kavartam, hogy az orráig se látott a munkásosztály. Míg járt a kezemben a seprű, énekelgettem, szépen kieresztettem a hangomat, mire valamelyiknek eszébe jutott, hogy inkább ne okozzak több kárt, ne gúlázzak, ne poroljak, majd ők mindent megcsinálnak helyettem, csak szórakoztassam őket a dalokkal. Beültettek egy talicskába, toltak, toltak körbe, s én énekeltem.

Élvezte?

Jaj, nagyon! Este mondtam is drága apámnak, hogy énekes szeretnék lenni. Kérdezte, miért. »Hát mert annak nem kell dolgozni!« Fogalmam sem volt, mekkora butaságot beszélek. A legnehezebb szakmát választottam, ami csak létezik, hiszen itt napról napra egymagamban bizonyítanom kell a közönségem előtt. Azóta könnyebb a dolgom, amióta mellettem áll Klárika: ha valamit nem tudok kiénekelni, elég oldalra pillantanom, és azonnal tisztában van vele, hogy ki kell engednie a soron következő hangot. Szenzációs művész!”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 29 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Én is, mi is puszi, Gyuri!
Hát még, ha lettek volna jó Korda-dalok, magyar szerzőktől.
Mert ami a legjobb volt, néhány táncdalfesztiválos mellett, az az olaszok, Vándor Kálmán.
De szép volt és bár senki nem tanított meg a színpadi show-ra, ez nem baj, a hangod volt a show...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában