Puszilok, puszilunk is mindenkit, gyerekek!

2020. július 07. 15:16

A legnehezebb szakmát választottam, ami csak létezik, hiszen itt napról napra egymagamban bizonyítanom kell a közönségem előtt. Interjú.

2020. július 07. 15:16
Korda György
24.hu

Talicskában ülve, segédmunkásként adta élete első koncertjeit, méghozzá a Budafoki úti kábel- és sodronykötélgyár udvarán. Úgy indul a Korda-sztori, mint egy cseh film.

Az egész életem kicsit filmszerű, nem gondolja?

Abszolút. Hogyan keveredett abba a furikba?

A nagybátyám volt a kábelgyár igazgatójának a sofőrje, ő protezsált be. Nem voltam túl jó tanuló, elég nehezen érettségiztem le, öt év alatt végeztem el a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolát, ugyanis harmadikban három tárgyból megbuktattak, matekból, szerves kémiából és szervetlen kémiából, így azt az évet duplán járjam. Lényegében visszatapsoltak. Csodálatos iskola volt, csak nem az én műfajom. Miután megszereztem a vegyésztechnikusi képesítést, mondtam apámnak: »Én bizony nem dolgozom ebben a szakmában, inkább állok pincérnek.« Mire az öregem: »Állsz ám te…! Akkor mégy segédmunkásnak!« Én meg dacból beleegyeztem. Az első nap sodronykötelet tekertem gúlába, és úgy, de úgy elfáradtam, úgy bemerevedett minden izmom, alig sikerült hazavergődnöm.

Nem voltam túl termelékeny, megsajnáltak a szakik és kineveztek udvari takarítónak. De ott meg buzgalmamban olyan porfelhőt kavartam, hogy az orráig se látott a munkásosztály. Míg járt a kezemben a seprű, énekelgettem, szépen kieresztettem a hangomat, mire valamelyiknek eszébe jutott, hogy inkább ne okozzak több kárt, ne gúlázzak, ne poroljak, majd ők mindent megcsinálnak helyettem, csak szórakoztassam őket a dalokkal. Beültettek egy talicskába, toltak, toltak körbe, s én énekeltem.

Élvezte?

Jaj, nagyon! Este mondtam is drága apámnak, hogy énekes szeretnék lenni. Kérdezte, miért. »Hát mert annak nem kell dolgozni!« Fogalmam sem volt, mekkora butaságot beszélek. A legnehezebb szakmát választottam, ami csak létezik, hiszen itt napról napra egymagamban bizonyítanom kell a közönségem előtt. Azóta könnyebb a dolgom, amióta mellettem áll Klárika: ha valamit nem tudok kiénekelni, elég oldalra pillantanom, és azonnal tisztában van vele, hogy ki kell engednie a soron következő hangot. Szenzációs művész!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 28 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Karbantartó9
2020. július 08. 11:09
Jófejek :)
konfucius
2020. július 08. 06:12
Ez a szellemi színvonal borzalmas. Ilyenek miatt gondolják az emberek, hogy művésznek lenni ingyenélés (nem az). Neki lehet, hogy az, de ekkora szellemi erővel, hogy egy harmadik osztályt képtelen elsőre néven i, aztán még büszke is arra, hogy az érettségit is nehezen hozta össze... Jól mondták fennebb: blöeeeee
Mr Diener Mann
2020. július 08. 05:57
Hogy valaki énekelni tud, van hallása, az adottság. Inkább szerencsés ingyenélő, Klárikával együtt.
zakar zoltán béla
2020. július 07. 21:38
ogy=hogy/j.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik