Válságkezelésből elégtelen: ez az Unió mérlege

2020. május 18. 7:32
Kaszab Zoltán
Vasarnap.hu
Amíg nem értik meg, hogy mi nem az alárendeltjeik, a gyarmataik vagyunk, addig az ellentét is fennáll majd.

„Nem véletlen, hogy az Európai Unió egyszerűen képtelen a normális válságkezelésre. Ennek egyik oka a lassú döntéshozatal. Már ha csak a három fő intézmény, a Parlament, a Bizottság és a Tanács viszonyát megnézzük, láthatjuk, hogy az esetek többségében egymásra vannak utalva, hiába hoz az egyik egy döntést, azt a másiknak, vagy a másik kettőnek jóvá kell hagynia. A Bizottságban 27 biztos ül és irányít egy több 10 ezer fős apparátust, a Parlamentben több mint 700 képviselő foglal helyet, és ott van a 27 tagállami vezető, akiknek a saját választóik felé kell elszámolniuk az uniós döntésekkel. Ebből is látható, hogy az EU saját szervezeti struktúrájából adódóan akkora nehézségi erővel bír, amely lehetetlenné teszi a gyors döntések meghozatalát – jóllehet ez válsághelyzetben kulcsfontosságú lenne.

Legalább ennyire fontos, hogy a tagállamok teljesen eltérő érdekek mentén működnek. Már korábban is írtam, hogy ez a gazdasági válságban mennyire kiütközött. A déliek és az északiak között pénzügyi ellentétek feszülnek, de feszültség van a régi és az új, a nettó befizető és a kedvezményezett tagállamok között is. Az eltérő érdekek mögött ugyanakkor társadalmi és gondolkodásbeli különbségek húzódnak meg. Ez megmutatkozik az észak-dél és a kelet-nyugat törésvonal mentén is. A déliek dolce vita mentalitása befogadhatatlan egy északi számára, ahogyan az északiak merevsége és fukarsága is összeegyeztethetetlen a déliek életfelfogásával. Ez még csak nem is nemzetkarakter kérdése, hanem egy nagyon messzire visszavezethető, éghajlati és földrajzi okokból adódó kérdés. Északon ugyanis a túléléshez tartalékolni kellett a hideg télre élelemmel, míg délen egész évben volt mit enni.

A kelet-nyugat ellentét nem nyúlik vissza ennyire messzire. Több mint 40 év kommunizmus után a mi régiónkban mostanra képesek voltunk egy torz, ideológiai máz nélküli, a saját életfelfogásunknak megfelelő demokráciát kiépíteni. Csakhogy mivel 1990-től éveken át azt csináltuk, amit nyugatról mondtak, furcsa nekik az önálló hang, a szabad akarat. Elszámították magukat.Azt hitték, ha délen és nyugaton már nincs gyarmatbirodalmuk, majd lesz egy kicsit közelebb, keleten. És ez működött is nekik egészen az elmúlt évekig. Amíg nem értik meg, hogy mi nem az alárendeltjeik, a gyarmataik vagyunk, addig ez az ellentét is fennáll majd. Összességében pedig itt az ideje megérteni azt, amit az elmúlt 12 év összes válsága bebizonyított: az egyetlen járható út a kontinens számára a gazdaságilag összefonódott, nemzeteken alapuló Európa koncepció.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 23 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Amikor lehetett, az EU belépés ellen szavaztam. Éppen azért, mert ez nem egy filantróp-humanista szervezet, hanem egy gazdasági érdekek vezérelte közösség. A többi cukormáz. Ezekhez a gazdasági érdekkülönbségekhez még jön a kötelezően követendővé tett mainstream ideológia genderestül, befogadásostul, keresztényellenességestül, családellenességestül.

Azóta sem gondolom azt, hogy igennel kellett volna szavaznom. Még a magyar kisebbségek ügye sem sokat javult azóta...

Látod, ez az, ami engem nem érdekel. Téged meg csak ez izgat. Az biztos, hogy a saját életem jottányit sem javult az EU-nak köszönhetően. És az ország helyzete sem javult ugrásszerűen 15 év alatt.

A falusi járda meg a kerítés tényleg apróság a következőkért cserébe:
- leépített és/vagy privatizált gazdasági vertikumok
- piac
- ideológiai diktatúra.

És még én vagyok szervilis... Pár járdáért meg kerítésért képes csontig nyalni az EU-nak.

A gyarmattartás mélyen beléjük ivódott:
Hiszen a portugálok 1415-ben kezdték (EU),
a spanyolok 1492-ben (EU),
az oroszok 1580-ban,
a hollandok 1602-ben (EU),
a franciák 1605-ben (EU),
az angolok (britek) 1607-ben (EU),
a dánok 1620-ban (EU),
a svédek 1638-ban (EU),
a németek szintén 1638-ban (EU),
az osztrákok 1719-ben (EU),
a belgák 1885-ben (EU),
az olaszok szintén 1885-ben (EU),
végül a norvégok 1927-ben.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés