Liberális csordavokál és szőnyegbombázás

2020. május 12. 12:30

Szánthó Miklós
Magyar Hírlap
Jourovát is kikezdték, hogy mert két tárgyilagos szót ejteni a magyar szabályokról, erre ő azonnal korrigált is. Interjú.

„Tíz éve téma Brüsszelben Magyarország, holnap megint terítékre kerülünk az Európai Parlamentben, ezúttal a koronavírus-törvény miatt. Ugyanazokat a köröket futjuk?

Az egész onnan indult, hogy 2009-ben Bajnaiék irreálisan alacsony költségvetési hiányszámot mondtak be az EU-nak 2010-re, amelyről mindenki tudta, hogy nem lehet tartani, a kormányváltás után ugyanakkor Barrosóék nem mutatkoztak rugalmasnak. Ezért a szükséges forrásokat pótlandó az Orbán-kormány unortodox gazdaságpolitikát hirdetett, amelynek része volt, hogy különadók révén a globális multik által uralt szektorokat fokozottabban vontak be a közteherviselésbe. Ez persze kiváltotta Brüsszel ellenkezését, amelyre, még ha lehet, több lapáttal rátett az az évek során erősen kikristályosodó világnézeti különbség, ami azóta az összes konfliktusban – legyen szó Alaptörvényről, választási rendszerről, igazságszolgáltatásról – megjelenik. Ezek a hatások mára összeadódtak, és csak erősítik egymást az uniós oldalon, így minden az »uniós értékekkel össze nem férőnek« minősül, amit csak Magyarország csinál. Erről szól most a veszélyhelyzettel összefüggő csörte és az EP balliberális többségének támadássorozata is, pedig az EU-s tagállamok többségében valamilyen különleges jogrendet szintén bevezettek az elmúlt hetekben. Sokat emlegetjük, de a kettős mérce nem üres frázis, hanem sajnos napi szinten tapasztalt rögvalóság.

A Fidesz szövetségesei is támogatják a szerdai vitanapot.

Szomorú, hogy az egykor szebb, keresztyéndemokratább napokat látott Európai Néppárt jó része mindehhez asszisztál, nem értve meg, hogy ez, a baloldal bevett »szalámitaktikája« az ő kárukra is történik.

Kaptunk azért megerősítést is. Mi lehet az oka annak, hogy a Bizottság alelnöke, Věra Jourová jóformán naponta váltogatja az álláspontját a koronavírus-törvényről?

Drámainak látom azt a helyzetet, hogy nemcsak német, de uniós vezető politikusok is mennyire ki vannak szolgáltatva a main­stream média nyomásának. Ha valahol nincs teljes sajtószabadság, akkor az Nyugat-Euró­pa: a politikai korrektség, illetve a liberális szerkesztőségek, véleményformálók csordavokálja annyira erős, hogy számos hivatalos vezetőben – akár önkéntelenül is – megmagyarázhatatlan igazodási kényszer alakul ki. Nem a demokratikus játékszabályoknak vagy elvárásoknak akarnak megfelelni, hanem a függetlennek nevezett, valójában részint saját maguk által kialakított »liberális standardoknak«. Nem az a testtartás az uralkodó, hogy ha van egy szuverén állam és annak van egy demokratikusan megválasztott kormányzata, akkor annak a saját hatáskörben hozott döntéseit tiszteletben tartjuk, hanem az, hogy jót írnak-e rólunk a nyílt társadalom eszmeisé­gébe belebolondult szerkesztőségekben? Jourovát is kikezdték, hogy mert két tárgyilagos szót ejteni a magyar szabályokról, erre ő azonnal korrigált is: a balliberálisok gyónása az önkritika, ugyebár. Tényszerűen azért vannak most is szorult helyzetben egyes uniós vezetők, mert bár semlegesen kellene véleményt formálniuk, világnézetileg nem tudnak azonosulni a magyar kormány döntéseivel, a különleges jogrendekre vonatkozó hatáskörök viszont értelemszerűen a tagállamok kezében vannak, ott fogalmilag kizárt mindenféle uniós standard és beavatkozás.

Orbán Viktor nemrég levelet írt a Néppárt elnökének. Gyengíti-e a Fidesz kizárásán munkálkodókat, illetve Tuskot az EPP-ben az, hogy jogi értelemben nem lehet fogást találni a magyar veszélyhelyzeti szabályokon?

Igazából nem hiszem, ez a történet nem a Fideszről, sokkal inkább a Néppártról magáról szól. Egy, eredetileg a keresztyéndemokráciától indult pártszövetség ma hivatalos dokumentumaiban azt vallja, hogy az iszlám is Európa egyik alapja, és ezzel párhuzamosan nagyon érdekesen kiáll a »modern« – értsd: homoszexuális kapcsolatokat is magába foglaló – családfogalom mellett. Ha szakításra kerülne a sor, igazából nem a Fidesz fog kilépni a Néppártból, hanem a Néppárt a Fideszből. Sajnos az EPP-re is igaz az, ami a nyugati politikusok jelentős részére, hogy magával ragadja őket az aktuális polkorrekt trend.

Mi is az pontosan?

Az uralkodó, »értékmentesnek« álcázott demokráciaelmélet, amely valójában a liberális ideológia kifejeződése, egy olyan kulturális imperializmusé, amely a liberálisok értékválasztását akarja rákényszeríteni valamennyi társadalomra. Ez egy kulturális szőnyegbombázás, amely akkor is érvényesül, ha éppenséggel valamennyi vezetőnek, politikusnak a járvány negatív egészségügyi és gazdasági hatásainak csillapításán kellene gőzerővel munkálkodnia.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 60 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha egy demokráciaelmélet - és a gyakorlat is - értékmentes, akkor az nem ér semmit. Az érték olyan valami, ami fontos, ami drága, ami zsinórmérték, ami keretet ad az életnek. Az értékmentesség a nihilizmus. Az üresség. A hiány. Erre nem lehet építeni egy kontinens identitását.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés