Néppárt – Karl igen, de Carl nem?

2020. május 7.
Mi sem jelezhetné jobban az Európai Néppárt identitásvesztését, mint az a tény, hogy Karl Marx személye és munkássága a pártcsalád számára elfogadható, egy másik német, de történesen jobboldali gondolkodóé, Carl Schmitté viszont nem? Utóbbit akár meg is lehet érteni, ám annak fényében az előbbit semmiképp.

Palkó Attila írása a Mandiner hetilapban.

Ismét erőre kaptak a rendkívüli állapotot mint jogi intézményt övező ideo­­lógiai-politikaelméleti viták. Ebben a diskurzusban megkerülhetetlen tekintély Carl Schmitt. Ő dolgozta ki elsőként részletesen a rendkívüli állapot jogelméleti alapjait. Schmitt szerint rendkívüli jogrendben nyilvánul meg leginkább egy állam szuverenitása, nem elvont jogelvekben vagy a nemzetközi jogban. Annak bevezetéséről ugyanis csak államok képesek dönteni, a döntés képessége pedig a politika lényegét jelenti. Schmitt a terület legnagyobb teoretikusa, lényegében minden álláspont vele összhangban vagy vele vitázva fogalmazható meg – tőle függetlenül semmiképp. Sajátos gellert ad mindezen vitáknak, hogy nagyjából 1932 és 1936 között Schmitt közreműködött a náci hatalom kiépítésében és működtetésében, megalapozva ezzel a későbbi ad hominem érveknek. Kétféleképp lehet ugyanis eljárni, ha Schmitt neve felmerül egy vitában. Lehet árnyalt politikaelméleti és ideológiai vitát folytatni a munkásságáról, vagy lehet – szellemi restségről tanúságot téve – szimplán egyenlőségjelet tenni személye és a náci eszmék támogatása között. Az elviekben jobboldali Európai Néppárt (EPP) – Donald Tuskkal az élén – a közelmúltban az utóbbit választotta, miközben egyébként Karl Marx személye egyre elfogadottabbá válik a „konzervatív” európai pártcsaládban.

Kettős mérce? Rendben, de nem mindegy, merre BILLEN a mérleg!

Marxot emlegetni a jelen helyzetben messze nem indokolatlan. Jean-Claude Juncker az EPP prominens politikusa, az Európai Bizottság előző elnöke 2018-ban személyesen vett részt a németországi Trierben azon a megemlékezésen, amelyet a baloldali filozófus születésének kétszázadik évfordulója alkalmából rendeztek. Az egykori bizottsági elnök maga is érezte, hogy jelenléte némi magyarázatra szorul, hiszen állítása szerint több kritikai élű levelet is kapott részvétele miatt.

Álláspontját védendő, Juncker meglehetősen távolságtartó, már-már eszmetörténeti jellegű elemzésbe kezdett Marx helyes megítéléséről. Beszédében elmondott érvei szerint egyrészt a filozófus nem felelős azokért a tettekért, amelyeket a nevében követtek el, másrészt a személyét megértés és értő emlékezés nélkül nem tudjuk helyesen megítélni, harmadrészt Marxot a saját korából kiindulva lehet megérteni, negyedrészt nem lehet beleszeretni az ő korának a kapitalizmusába, s nem kell ahhoz marxistának lenni, hogy mindezt belássuk.

Címlapképen: Donald Tusk, az Európai Néppárt elnöke Carl Schmitt nevét használta arra, hogy burkoltan lenácizza Orbán Viktort a koronavírus elleni magyar intézkedések kapcsán. Fotó: STIPE MAJIC / ANADOLU AGENCY / ANADOLU AGENCY VIA AFP

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés