„Inter arma silent musae. Eléggé szabad fordításban: a háborúban hallgatnak a múzsák. Háború van most is, csak múzsáink nincsenek. Vannak viszont sokat és feleslegesen üzengető EP-képviselőink. Múzsák helyett, csak, hogy e képzavar még rettentőbb legyen. Tucatnyi példáját láttuk már, többek között éppen ezeken a hasábokon, hogy a szolidaritásra és a népek közti egyenlőségre épülő Európai Unió egy dajkamese. Olyan dajkamese, amelyben már maguk a mesélők sem hisznek. Mégis fújják rendületlenül…
Hiszen az Unió képviselőinek -- beleértve a felvidéki magyarok egy része által is körülrajongott, majd szerencsére a parlamenten kívül maradt Beblavý-frakciót -- már megint Orbán Viktor »épülő diktatúrája« jelenti a témát, már megint Magyarország áll a célkeresztben. Akkor mikor naponta ezrével hullanak a betegek szerte a kontinensen. Akkor, amikor a gyógyíthatatlan betegséggel élő britek olyan leveleket kapnak kézhez, amelyben arra kérik őket, ugyan írják már alá a mellékelt nyomtatványt: »nem újraélesztendők«. Ha elkapnák a betegséget, ne foglalják feleslegesen a lélegeztetőgépeket. Meg a mentőt se. A következő rubrikában ugyanis azt kell kipipálni, nem hívatnak maguknak rohamkocsit, hiszen az kell azoknak, akiken még lehet segíteni. Szociáldarwinizmus Európában? Az elmúlt száz évben diktatúrák tucatjai példázták, milyen »jól« működik.