Most bezárkózunk, hogy aztán újra kinyissunk

2020. március 16. 9:39

Írta: Jerez Julio
A világfalu végére értünk, ahonnan már csak egy ugrás az önsajnálat szakadéka? Nem, de a „kínai nátha” által okozott „világvége” hűvös előszelét mindenki érzi a tarkóján. Változtassunk, mielőtt még jobban megijedünk.

Hivatalosan négy hónapja kezdett el komoly problémát okozni az új koronavírus, a 21. század spanyolnáthája, ami huszadik századi rokonához képest nem nyugatról, hanem keletről söpör végig a világ öt kontinensén. A közmegegyezés Vuhan városát tartja a virális fertőzés központjának, ami vagy igaz, vagy nem, mindenesetre tény, hogy először ezt a metropoliszt és annak lakóit érintette a legrosszabb esetben fulladásos halállal járó betegség. És nem is akárhogy: a máskor hömpölygő autóárral teli utcákon egy idő után leginkább a különféle hatósági gépjárművek haladtak csak, az utcai árusok ezrei helyett jobbára biológiai-vegyi védőfelszereléssel ellátott rendőrök-katonák masíroztak a milliós nagyváros utcáin.

Vuhan bezárta kapuit, szó szerint. Bár ez sem segített.

A vírust ugyanis egy hermetikusnak mondott karantén sem tudta megállítani: mint általában a vírusok, a COVID-19 nevű betegséget okozó SARS-CoV-2 is nagyon könnyen átjutott az emberek által felállított fizikai és kevésbé fizikai akadályokon, és egyhamar a világ legtöbb országába eljutott Chilétől Oroszországig, az Egyesült Államoktól Új-Zélandig. Határkerítések, folyók, óceánok sem voltak képesek eddig megállítani, de a nyílt határok, az összeért és túlzsúfolt városok közvetve még elő is segítették a terjedését.

Megdőlni látszik a remény, hogy nem lesz kevésbé halálos, mint egy sima influenzajárvány. Hiszen exponenciálisan emelkedő, egyik napról a másikra akár több száz fővel is nőhet bolygószinten az elhunyt betegek száma.

Megdőlni látszik az a remény is, hogy majd a nagy környezeti hőmérsékleti értékek (mínuszok és pluszok) megállítják majd a terjedést. Talán csak lelassítják – talán milliók reménysége itt a „csak” szócskában van –, ami időt adhat az egyéb eszközökkel történő megfékezéshez, és talán ahhoz is, hogy egy használható vakcinát találjanak az időközben két törzsre mutálódhatott vírusra. Bár az is lehet, hogy mire vakcina lenne, a vírus magától eltűnik – talán éppen egy barlangba, vissza.

Hiszen a vírusok, ahogy jönnek, úgy mennek is. Hogy aztán visszajöjjenek.

Ahogy évente az influenza fel-felbukkan az év egy adott szakaszában, úgy az új koronavírus is vissza-visszatérhet pár évente. Új, gyilkosabb formában is akár. Az emberek világának – amely nem ettől fog összeomlani, nem ettől lesz vége minden idők lehető „legjobb” világának –,  az államoknak és azt alkotó embereknek azonban már most le kell vonnia a tanulságot.

Először is abban, hogy a teljesen korlátlan mozgás nem egy alapvető jog – hanem egy olyan vívmánya az emberi létnek, amit virális hónapokon kívül sem szabad teljesen kontrollálatlanul és feltétel nélkül megadni a világ körül. Bezárkózni nem kell, de egy ország és egy régió se legyen a globalizmus átjáróháza.

Másodszor abban, hogy ne a gazdasági mutatók legyenek elsődlegesek, a vírussal sújtott hónapokon túl sem. Egy jól működő, jól finanszírozott, megfelelő tartalékokkal rendelkező közegészségügyi rendszer kialakítása ne csak cél, hanem valóság legyen – olyan, amihez minden állampolgár fordulhat és megbízhat benne. Az álhírek terjedésének és az orvosi egyetemeken végzettek elvándorlásának csökkenése máris borítékolható lenne ezzel.

Harmadszor:

az egyéni felelősségek átgondolására, a közösség irányába való elmozdulására ugyanúgy szükség van

akkor is a modern társadalmakban, amikor éppen nem fenyeget egy vírus a „világvégével” – hiszen az egyéni döntések nem csak cseppfertőzéssel hatnak arra a kontextusra, amiben a fertőző egyén él.

Negyedszer: a légi közlekedési szabályok, valamint a közösségi közlekedés közösségi szigorítását nyugodtan átgondolhatnák akkor is, amikor nincs „kolerajárvány” – a közterek higiéniai ellenőrzése, avagy a tömegközlekedési járművek jobb fertőtlenítése akár más betegségek terjedésének is megálljt parancsolna, és már vonzóbbnak találtatna sokkal több ember számára.

Idealizmus? Igen. Jól tudom, hogy a világ másképp működik, azonban az a disztópia, hogy szkafanderben kelljen mozogni, a jelenlegi állapotok konzerválása mellett egyre közelebb kerül. Változtatni kell, és nem csak a fizikai értelemben virológiai védelmen. A gondolatokat megtámadó „vírusok” ugyanis nagyobb pusztítást visznek végbe a fejekben.

Eddig, ha jött a vihar, bezártuk az ablakot. Ha elment, kinyitottuk.

Ha mostani világméretű vihar véget ér, tanuljunk és változtassunk: nyissuk ki újra az ablakokat, de már figyeljünk jobban és készüljünk jobban a következőre. 

Mert az nem kérdés, hogy jönni fog. Csak az a kérdés, hogyan várjuk. Várjuk jobban!

Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szerintem a lét egzisztenciális alapjai fognak megváltozni. Olyan értékek kerülnek előtérbe, mint a szolidaritás, az együttműködés és a bizalom. Csak ehhez először kezelni és uralni kell operatívan és praktikusan a helyzetet.

Na ki írta ezt 10 nappal ezelőtt kedves NER-haszonhúzók?

Németország: 57 megbetegedés (ez valahogy nem stimmel a média hatásvadász címeivel). Svájc: 18 megbetegedés. Románia: 3 megbetegedés. Ausztria: 10 megbetegedés. Svédország: 13 megbetegedés. Dánia: 2 megbetegedés. Írország: 1 megbetegedés. Magyarország, Szlovákia, Lengyelország: 0 megbetegedés.

Rohadt nagy járvány. Legalábbis ami a médiában végigszaladt. Mintha egy világméretű kísérletet futtattak volna le, amely révén azt akarták kideríteni, hogy megfelelően kiépített propagandával el lehet-e hitetni az emberekkel egy rettenetes világjárvány fenyegetését úgy, hogy a valóságban nincs semmiféle járvány, annak halvány nyoma sem? A válasz: igen. Ma a világmédia bárkivel bármit el tud hitetni, semmit sem számít a valóság, semmit sem ér a józan ész. A koronavírus-kampány valójában egy háború volt a józan ész ellen, és ebben a háborúban a józan ész vereséget szenvedett. Ismerje el ön is, Kedves Olvasó, hogy bármennyire is gyanakodott, voltak pillanatok, amikor mind elbizonytalanodtunk. Mert mi van, ha mégis igaz?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés