„Orbán azonban mindjárt finomította is kijelentését, mégpedig azzal, hogy a mostani növekedés a pénzügyi egyensúly fenntartása mellett ment végbe. Ez igaz, ám 1995-ben a magyar államadósság aránya a GDP-hez viszonyítva még 84 százalékos volt, ami 1996-ban 71-re, 1998-ra pedig kevesebb, mint 60 százalékra esett vissza, és még 2006-ban is csak 64 százalék volt. Az a sokadszor hangoztatott állítás pedig, hogy a minimálbér is duplájára nőtt, csak formailag igaz, hiszen a bruttó minimálbér megkétszereződése közben a minimálbér nettó értéke 60 ezer forintról csak 107 ezer lett.
Az orbáni dicsőségtáblára fölkerült egy egészen furcsa adat is, nevezetesen, hogy »a vagyoni alapú egyenlőtlenség Magyarországon a legalacsonyabb az egész Európai Unióban«. Hát nem, méghozzá nagyon nem. Egyrészt a vagyoni alapú egyenlőtlenségeknél fontosabb a jövedelmi egyenlőtlenség, márpedig itt Magyarország nagyjából az unió középmezőnyében van: a csehek, szlovákok, de még a finnek, a belgák vagy az osztrákok körében is kevésbé egyenlőtlenül oszlanak meg a jövedelmek, mint nálunk. De ha a miniszterelnök valamilyen okból csak a vagyoni egyenlőtlenségeket akarta összehasonlítani a többi országéval, akkor is – mondjuk így – tévedett. Az OECD statisztikája ugyanis arról tanúskodik, hogy nemcsak a lengyelek, csehek, szlovákok, de még a spanyolok, olaszok, görögök vagy finnek is egyenlőbb társadalomban élnek. Nálunk például a felső 10 százalék kezében van az összvagyon 48 százaléka, míg Szlovákiában ez a szám csak 34. És a társadalom alsó 60 százaléka nálunk 15 százaléknyi vagyont birtokol, Szlovákiában viszont 26-ot. Ennyit arról, hogy mi vagyunk a legjobbak, és ennyit a számokról.