Igyekszem segíteni a Nemzeti alaptanterv megalkotását

2020. február 17. 16:43

Puzsér Róbert
Facebook
Magyarországot hatalom- és nyereségvágyó elitje módszeresen polgárháborúban tartja.

„Ha az a kérdés, mi szerepeljen a tankönyvekben: 1945 február 13. Budapest felszabadulásának vagy megszállásának napja-e, a helyes válasz az, hogy mindkettőé.

Ez épp egy tankönyvi példa a történelem szépségének, összetettségének és tragikumának bemutatására. Nem érdemes azon vitatkozni, hogy a baloldali vagy a jobboldali narratíva kerüljön-e a tankönyvekbe, ehelyett épp azt kellene megmutatni, hogy a két narratíva egyaránt igaz – és csakis egyaránt, mert önmagában egyik sem igaz. Elvitatni, hogy az üldöztetés elől bujkálók számára Budapest felszabadult, ostobaság és erkölcstelenség – ugyanakkor elvitatni, hogy az orosz katonák által megerőszakoltak, a kényszermunkára hurcoltak, a demokráciát és jogállamot óhajtók számára a Vörös Hadsereg bevonulása újabb megszállás volt, ugyanekkora ostobaság és erkölcstelenség. Egyesek a felszabadulást és a megszállást egyaránt megélték, mások csak az egyiket – ők voltak többen.

Magyarországot hatalom- és nyereségvágyó elitje módszeresen polgárháborúban tartja. A politika és a kultúra szereplői szándékos érzéketlenséggel csepegtetnek savat az ellenségnek tekintett magyarság történelmi sebeibe. A gyógyulás első lépése az volna, ha megértenénk, hogy ez mindaddig így marad, míg a két kurzus tagjai jobban gyűlölik egymást, mint amennyire saját gyermekeiket szeretik. Ennek megértésére szolgál a történettudomány. Nem adatok biflázására, nem egymás provokálására, nem a saját igazságunk és sérelmünk gránitba öntésére, hanem egymás nézőpontjának elsajátítására, egymás traumájának felismerésére és egymás fájdalmának tiszteletére. Annak megértésére, hogy mit vesztettünk egyenként és közösen. A magyarság csak így szabadulhat a törzsi gyűlöletből, és válhat belőle társadalom.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Robi plagizál. Itt a fórumon már régen felvetődött.

Puzsér!

Veszélyes vizekre evezel. Indirekt módon ezzel a filozófiával elfogadhatóvá, magyarázhatóvá teszed azt is, hogy a magyarok miért asszisztáltak a deportálásokhoz. Gondolatmeneted zöld lámpát ad annak az érvelésnek, álláspontnak, hamis vádnak, mely szerint a többségi társadalom a gyakorlati élmények alapján jogosan vált antiszemitává, volt oka arra, hogy tétlenül nézze ártatlan emberek halálba küldését. Vagyis relativizálsz, kritika nélkül elfogadod a kettős beszédet.

Vagyis mindenben elfogadod a kettős értelmezést, narratívát.

A múlt héten a Szecskában az egyik katolikus barátom egy érdekes könyvet adott nekem ajándékba, ismerve nyitottságomat. A címe, Márton Áron, mint ismert, az egykori gyulafehérvári püspök. Elkezdtem olvasni - az erdélyi zsidók deportálása elleni tiltakozását is - , s az egyik oldalon megakadt a szemem Márton püspök egyik, gyergyószentmiklósi temetésén elmondott beszédén:

" Nem azok a hősök, akik parancsra áldozatként meghaltak, még kevésbé, akik vitézséggel és fegyverrel fenyegetőznek, , hanem akik keresik a békét, és mindent megtesznek, hogy háborúk szégyene többé ne érje a világot."

Robi! Erről mi a véleményed, szerinted kik ma a békén munkálkodó politikusok, s kik a háborús héják, mi,ki fenyegeti Európa, a világ békéjét?

Abban igazad van, tovább él a kettős megítélés, van akinek felszabadulás, s ezt bűn lenne megkérdőjelezni, s van akinek megszállás, s a kettő együtt él az emberek lelkében.

Bocsi, temetésen elmondott.....

Te mit tennél a cigányokkal?

Igen.
"„Ha az a kérdés, mi szerepeljen a tankönyvekben: 1945 február 13. Budapest felszabadulásának vagy megszállásának napja-e, a helyes válasz az, hogy mindkettőé."
Ugyanezt kb. 10 nappal korábban leírtam.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés