A házasság valódi természetéről

2020. február 6.
Weisz Teodóra

Mosolygó arcok, Photoshop-rásegítéssel kirakatba tett házaspárok: lám, nekik sikerült, boldogok holtomiglan-holtodiglan. Bevallom, a felületesség hibájába estem, amikor évekkel ezelőtt először találkoztam a Házasság hete rendezvénysorozat kampányképeivel, és némi ellenérzés ébredt bennem: nem, a jó házasságok nem a kirakati mosolygástól szépek. Idő kellett, hogy meglássam a rendezvénysorozat arcainak választott párok házasságának valódi történetét, ezzel a Házasság hete kezdeményezés értékmentő törekvését.

Nincs szükség oldódásra és ellenérzések leküzdésére, ahogy elkezdem nézni az első részt a kisfilmsorozatból, amelyet az idei Házasság hetére időzítve készített alkotótársaival Hajnal Gergely rendező. Öt házassági történet kerül fel február 9-étől a Bonum TV honlapjára és a Párbeszéd Háza YouTube-oldalára, mindben valamilyen párkapcsolati krízis részleteiről és megoldásáról beszélnek a megszólaló párok. Rögtön azt érzem, hogy ezeket mindenkinek – házasságban, azon innen és túl – látnia kellene. Így érdemes kapcsolati nehézségeket, egyáltalán kapcsolatokat megmutatni – és nem csupán a tervezett megjelenítési helyekkel egyelőre szerényen becélzott közönségnek.

Az alkotók szándéka szerint a kisfilmek terápiás célokat is szolgálhatnak: megmutatják, hogyan lehet olyan nehézségeken túljutni, mint amilyeneket az elveszített gyermek, az elmaradt gyermekáldás és az azt követő örökbefogadás, a sérülten született gyermek, a különböző személyiségtípusok, transzgenerációs hatások okozta kapcsolati konfliktusok jelentenek. Jólesően eszköztelenül, az őszinte közlések erejével hatnak a művek; szólnak a házasságkötésre készülő, a már házasságban élő párokhoz és persze mindazokhoz, akiket érdekel a házasság valódi természete. Minden történetben elhangzik az idő, a megengedés, a lassúság fogalma.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés