Át tudom érezni Pokorni magányát

2020. január 27. 17:23

Heisler András
Index
A bűnök kíméletlen megvallása után vajon nem volna-e előre mutatóbb végre az együvé tartozás mikéntjéről gondolkodni?

„E sorok írásakor, Jeruzsálem, Auschwitz és Berlin között utazom. Az egykori haláltábor felszabadításáról mindenhol nagyszabású megemlékezések zajlanak. A világ legfontosabb vezetői megrendítő beszédeket tartanak és fogadkoznak, hogy megértették a történelmi leckét. A hallgatók, meg úgy tesznek, mintha elhinnék nekik. Közben hallom és olvasom, hogy mennyien kétkednek Pokorni őszinteségében, és kérnek rajta számon valóban rossz politikai döntéseket. Pokorni könnyeivel és becsületével küszködve vallott nagyapja bestialitásáról és a kanosszát járó politikuson számon kérünk mindent, ami csak az eszünkbe jut. Vajon tényleg azt az embert kell hiteltelennek nevezni, aki a kitörés napja előtt belemondja a kamerákba, hogy »a német megszállás nem mentség, maximum magyarázkodás. Magyarok voltak az áldozatok, és a gyilkosok túlnyomó része szintén magyar volt.«? A bűnök kíméletlen megvallása után vajon nem volna-e előre mutatóbb végre az együvé tartozás mikéntjéről gondolkodni? Pokorni érdeme, hogy megnyitotta az ehhez vezető utat. Most az a kérdés, hogy magányosan vágunk-e neki ennek az útnak, vagy végre balról és jobbról is lesznek útitársaink.

***

Mindenképpen igaza volt Kardos Péter főrabbinak, amikor zsinagógai beszédében azt méltatta, hogy hosszú évtizedek óta nem volt példa arra, hogy magyar politikus holokausztot túlélő zsidók előtt nyilvánosan bocsánatot kérjen egy felmenőjének gyilkos-nyilas múltjáért. Miközben az antiszemitizmus kiirthatatlannak látszik, Pokorni talán akaratlanul is, élő botlatókővé manifesztálódott. A tudomány úgy tartja, hogy a kormányoknak nincs lelkiismerete, csak az egyéneknek. De tudjuk, a kormányok emberekből állnak. Ezért bízhatunk abban, hogy egész Európában eljön az idő, amikor a pillanatnyi hatalmi érdekeknél erősebbé válik a lelkiismeret szava, ami arra késztet majd mindenkit, hogy ne csak szép szóvirágokkal, de nyílt meggyőzéssel és erélyes tettekkel bizonyítsák, hogy a modern, 21. századi humánus Európában mindenütt emelt fővel, hitét vállalva és gyakorolva lehet és érdemes majd magyar vagy európai zsidónak lenni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 54 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Vérszívó vámpír.

...és senki ne élvezzen előjogokat a felmenőire hivatkozva.

Pokorni nem magányos. Az a 840,000 kommunista párttag, ami csúcsban volt, és pereputtyaik, azok magányosak, mert az ördög is otthagyta őket. Akit pedig szolgáltak rendesen.

Igazad van, a "bocsánatkérés"-szó szar a rabbi cikkében.

Ugyanakkor örülök, hogy büszke tudok lenni mindkét nagyapámra. Az egyiket csak hallomásból ismertem, meghalt a születésem előtt, de tudok róla nagyon emberi sztorikat, amiket időnként el is mesélek. A másik Isten kegyelméből elkísért a felnőtt életemben sokáig, és valódi tartást kaptam tőle.

Nagyon szar lehet Pokorninak mindettől megfosztatni, és rádöbbenni, hogy a nagyapja gazember volt. Meg amúgy az apja is ellenkező (?) irányban.

Szóval nem, senkinek nem kell bocsánatot kérnie az ősei miatt, de attól még az őseink vétkezhetnek ellenünk. Megfoszthatnak valamitől, amit adniuk kellene nekünk.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés