Lélekölő munkák intézményei

2020. január 26. 9:37

Fehér Tibor Dániel
Mérce
113 éve halt meg Marie Jahoda. Jahoda számára a szociáldemokrácia ausztromarxista változata jelentette a politikai otthont, ahonnan alapvető evidenciáit hozta.

„Ma 113 éve halt meg egy tudós nő, akiről érdemes megemlékeznie annak a közösségnek, amely az igazságosság és az egyenlőség szemszögéből próbál gondolkodni a világról. 2001-ben a Wiener Zeitung gyászjelentése a szociáldemokrácia egyik nagyasszonyaként búcsúzott a szociálpszichológus Marie Jahodától, aki így fogalmazott élete vége felé: »szerencsés voltam, hogy az osztrák szociáldemokrácia csúcsán születtem. Voltak illúzióink, mégpedig nagy illúzióink, melyek egy adott értékválasztást közvetítettek. És ezek az értékek ma ugyanolyan különlegesek számomra, mint akkoriban«.

Életmunkájában ebből a pozícióból tette fel kérdéseit. Értékei azonban inkább értelmezési keretet nyújtottak számára, gondolkodása nem vált dogmatikussá. Érdemes tehát vitatkozni vele. Nem csak elhelyezni kellene a panteonban (bár előtte nem ártana újra felfedezni), nem csak azt kellene megvizsgálni, hogy mi volt problémafelvetésében közös a kortársakkal, miben lehetett igaza, és miben nem. Hanem azért is érdemes volna nekifeszülni írásainak, megismerni a szenvedélyeit, hogy velük vitatkozva jobban át tudjuk gondolni, mi mit is gondolunk a dolgozói kiszolgáltatottságról és a munkavállalók érdekében történő fellépésekről. Marie Jahoda 1907-ben született az Osztrák-Magyar Monarchiában. Ebben az évben fogadták el az ún. cselédtörvényt, melynek sztrájkellenes rendelkezései az 1898. évi gazdasági munkástörvény logikáját folytatták: sztrájktilalom, azonnali elbocsátás, kitiltás a munkás-, illetve cselédpénztárakból.

Ennek ellenére a szociáldemokrata párt országos sztrájkjában 200 ezren vettek részt, követelve az általános választójogot (»vörös csütörtök«). A birodalom Lajtán túli országrészeiben ekkor már élt az általános, azaz férfiaknak járó választójog, az 1907-es évi választáson pedig második helyet értek el a szociáldemokraták. Jahoda asszimilálódott zsidó polgári családba született Bécsben. Édesapja papírtechnikai kereskedőként dolgozott, aki kifejezetten nyitott volt a társadalmi kérdésekre. A szélesebb családot is áthatotta a társadalmi felelősségvállalás, nagyanyja testvérének például 1848-as tevékenysége miatt Angliába kellett emigrálnia. A család  a polgári-liberális lap mellett a szociáldemokrata Munkásújságot járatta. Háztartásbeli édesanyja Marie-t feministának nevelte, és ugyanolyan oktatást akart biztosítani neki és lánytestvérének, mint fiainak.

Jahoda számára a szociáldemokrácia ausztromarxista változata jelentette a politikai otthont, ahonnan alapvető evidenciáit hozta. S mivel Alfred Adler individuálpszichológiai elképzelései igen népszerűek voltak a szociáldemokraták körében, így konkrét pszichológiai tanulmányainak megkezdése előtt, egy vitakör tagjaként Jahoda már kapcsolatba került ezekkel a gondolatokkal. Középiskolásként csatlakozott a szociáldemokrata diákok egyesületéhez.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 39 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Jahoda számára a szociáldemokrácia ausztromarxista változata jelentette a politikai otthont, ahonnan alapvető evidenciáit hozta."
Ez a tehetetlen belterjesség definíciója. Normális ember az evidenciáit (bizonyítékait) a való életből hozza.

"És ha már tudós, akkor melyik kutatása ismert vajon?"

Egyáltalán nem ismert, nem tartják számon. Ellentétben például Adlerrel...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés