Új kapitalizmust!

I. évfolyam 4. szám | Meta - 50 könyv a jövőről
2019. október 3.

Böszörményi Nagy Gergely
Mi a baj a digitális kapitalizmussal? Hogyan lenne lehetséges, hogy adatok és algoritmusok helyett újra az ember legyen a gazdasági folyamatok középpontjában?

Egy legendás New York-i cyberpunk szerint az internet elterjedésével a techcégek növekedése perverz öncéllá vált, miközben a körülöttük felhalmozódó spekulatív tőke nem teremt értéket a közösség számára. Douglas Rushkoff szerint nem a becsvágyó mérnökökkel vagy a telhetetlen befektetőkkel van baj, hanem velünk, ha mindezt elfogadjuk megváltoztathatatlannak.

A kapitalizmusnak nem a laissez-faire az egyetlen változata

2013 egyik decemberi reggelén San Fran-cisco belvárosában helyi lakosok feküdtek a Google alkalmazottaival tömött vállalati buszjárat elé, miközben társaik kőzáport zúdítottak a rémült informatikusokkal teli járműre. Az évtizedek óta Friscóban élő emberek az ellen tiltakoztak így, hogy az óriáscég busásan fizetett alkalmazottai városszerte az egekig verték fel az ingatlan- és albérletárakat, így a hagyományos gazdaságban dolgozóknak csaknem lehetetlenné vált a helyben boldogulás. Ez az incidens volt az első, amikor az utca embere fizikailag szembeszállt az új „uralkodó osztállyal”. Milyen ironikus: a kődobálás napján a Google rekordot döntött a tőzsdén. A két momentum között lappangó feszültség Rushkoff szerint csak a jéghegy csúcsa, a mélyben rendszerszintű ellentmondás feszíti a digitális gazdaságot. A probléma alapja a befektetett tőke és a megtermelt érték közötti aránytalan kapcsolat.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés