Fagyos pokol alakul Boszniában

„Egyetlen normális, észnél lévő pakisztáni sem maradna ebben az országban még huszonnégy órát, ha lehetősége lenne emigrálni” – jelentette ki Hassan Nisar pakisztáni újságíró az országban népszerű Khari baat (egyenes beszéd) című műsorban néhány éve. Kijelentésének igazságát csak megerősíti, hogy egy Gallup-felmérés szerint a pakisztániak 27 százaléka – azaz 57 millió ember – legszívesebben más országban telepedne le. E probléma hullámai most éppen a magyar határtól alig párórányi autóútra, Bosznia-Hercegovina sarkában csapódnak le.

A BIHÁCSI GORDIUSZI CSOMÓ

Január elejétől október végéig 25 675 migráns lépett Bosznia-Hercegovina területére, és csak 14 171-en jutottak át sikeresen a horvát határon. A jugoszláv háborúból megmaradt taposóaknák, a rendőrök által őrzött horvát határ és a horvát–bosnyák tárgyalások hagyományos terméketlensége megteszik szándékolt hatásukat: a Bosznia-Hercegovinát Horvátországtól elválasztó EU-s külső határ az a szűk keresztmetszet, ahol a Törökországon és a Balkánon keresztüljutó bevándorlók megakadnak. Nagyjából tízezren lehetnek azok, akiket most oda-vissza passzolnak a horvát és a bosnyák hatóságok, valamint a legkülönbözőbb belbosnyák illetékesek. És amíg ezek az emberek nem nyernek bebocsátást az EU-ba, kénytelenek lesznek a fejletlen, szegény és kaotikus Bosznia-Hercegovinában, az északnyugati, bihácsi központú Una–szanai kantonban túlélni, amely a háromnemzetiségű ország szerb fele és a horvát határ közé ékelődik, és amelynek népe – mint az őszi híradásokból kiderült – a nyáron rendkívüli módon beleunt a migránsáradatba.