Újra Élünk! 80 éve vonultak be a náci németek Magyarországra
A náci ideológia nem csupán embercsoportokat, hanem a „végső megoldással” azok ethoszát is meg akarta semmisíteni. Köves Slomó írása.
135 éve született Schönfeld József, a két háború közti jobboldali cionizmus kiemelkedő alakja és a Zsidó Szemle főszerkesztője.
„Schönfeld József egyike azoknak a személyeknek, akik egykoron meghatározták a magyar-zsidó közéletet, ám mára még a történészek között is kevesen ismerik a nevét.
1884. december 4-én született a polgári naptár szerint a kárpátaljai Tiszapéterfalván, és 1935. június 17-én hunyt el Budapesten. Mai ismeretlenségének dacára lapja, a Zsidó Szemle – ezen a címen 1911 januárjától a magyarországi cionisták félhivatalos közlönye, 1939-ben más zsidó lapokkal együtt megszűnik, s nem keverendő össze a Magyar-Zsidó Szemlével – a liberális és asszimilációpárti Egyenlőség megkerülhetetlen ellenpólusa volt, s a magyar zsidóság helyzetének kíméletlenül őszinte leírásával gyakorta idegesítették fel az általuk csak »sípuccának« nevezett fősodratú liberális zsidó vezetőket.
Igaz, akkoriban még nem volt Facebook, ahol a hőbörgés teret kaphatott volna, ám a tény, hogy az Egyenlőség nem volt hajlandó leírni a Zsidó Szemle nevét, és hogy cserébe a Zsidó Szemle nagyrészt csak »E«-ként utalt az Egyenlőségre és » a szabolcsigyerekként« Szabolcsi Lajos főszerkesztőre, Szabolcsi Miksa fiára — kellőképpen érzékelteti a derűs hangulatot a két orgánum között. Pedig a két lapot sokkal több kötötte össze, mint ami elválasztotta. Mind a két lap lelkesedett a héber kultúra iránt: Szabolcsi Lajos lelkesen fordította a Talmudot, a Zsidó Szemle pedig lelkesen korrigálta Szabolcsi hibáit.
(...)
Schönfeld a tanácsköztársaság alatt rejtőzködni kényszerült. A Zsidó Szemle pár száma új néven még megjelent a kommün alatt –minden bizonnyal szigorú kommunista nyomás alatt, mint ahogyan az Egyenlőség és más lapok is –, majd – állítólag Szamuely Tibor személyes utasítására – betiltották a zsidó sajtót. A kommün alatt Schönfeld vidékre, Vas vármegyébe költöztette a családját, és ahogy más cionisták, mint Komoly – ekkor még Kohn – Ottó, magukban dühöngtek: »Mikor [a kommunista] plakátokat olvastam, összeszorult a kezem és úgy éreztem, hogy most az egész magyar zsidóságnak egy nagy ellenforradalmi akcióba kellene egyesülnie, hogy a zsidóság vessen véget ennek a rája nézve végzetessé válható éretlen garázdálkodásnak«.”