Ott legbelül dal van. Csodálatos cím egy csodálatos filmnek. Elfogult vagyok: 2001-ben egyetemistaként, gyakornokként ott lehettem a stábbal a film forgatásának első alkalmán. Majdnem két évtized telt el azóta. Elszakadtunk egymástól, a Dunatáj stábját tizennyolc éve nem láttam. Már csak ezért is megrendülve mentem a novemberi premierre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Práter utcai épületébe. Ömlöttek rám az emlékek: a vásznon jelen időben kelt életre mindaz, amit akkor és ott láttam.
„Hiába készítek egyetlen nagyítást a képeimről, hiába kezelem őket úgy, mint egyedi
és megismételhetetlen műtárgyakat, s hiába szöszmötölök velük annyit a sötétkamrában, hogy gyakorlatilag tényleg megismételhetetlenek legyenek. Az összes erőfeszítésem ellenére reprodukciók maradnak. Olyan reprodukciók, amelyeknek már réges-rég
nincs meg az eredetije.”
Bartis Attila