A vörös vonal határán: veszélyes hónapok következnek, Magyar Péter terve nem hagy kérdőjelet

Történelmi időszak következik Európa életében, nagyon nem mindegy, hogy ki fogja vezetni Magyarországot 2026 után.

Csak látszat, hogy az emberi civilizáció virtuális korba lép: végtelen számú digitális eszközhöz végtelen mennyiségű ásványkincsre volna szükség, de más gond is akad, figyelmeztet egy finn médiaguru.

Jussi Parikka szerint bár maga a Szilícium-völgy is egy kémiai elemről kapta a nevét, az emberek nem értik, hogy digitális életmódjuk ásványkincseken alapul, és ez a könnyelműség infantilis világképhez vezet. Szerzőnk kultúrtörténetből szerezte doktori fokozatát, s egy napjainkban csak médiarégészet néven emlegetett új szakterület fenegyerekének számít. Kötete a legkevésbé sem könnyű, ám megvilágító erejű olvasmány.
Parikka alaptézise, hogy az „elektronikus kapitalizmus”, s benne a mindennapjainkat bekebelező virtualitás súlyosan megtévesztő. A pusztán a képernyőinken létező világ azt a látszatot kelti, mintha immateriális és – akár a Mátrixban – kizárólag adatalapú lenne. Mintha felhasználóként egyszerűen „lebegnénk”, s életmódunk már nem korábban évmilliók alatt létrejött, vállalatok és kormányok alkuinak tárgyát képező természeti erőforrások függvénye volna. Kobalt, szén, olaj, réz és alumínium: bármilyen furcsán is hangzik, a zsebünkben lapuló iPhone-t elsősorban a bányászat teszi lehetségessé. Többségük ráadásul a bolygó egy-egy problémás szegletében koncentrálódik, a tantalit például Kongóban, a lítium főként Afganisztánban. Szerzőnk állítja: ideje szembenézni ennek messzire ható következményeivel.
