Dél-Amerika sosem volt a megállapodott jóléti demokráciák kontinense, de most egy összességében pozitív, fejlődő időszak után szinte egyszerre robbant ki a társadalmi feszültség a földrész több meghatározó országában.
Kontinensnyi Kelet-Európa mély társadalmi szakadékokkal, akut gazdasági problémákkal és elkerülhetetlen korrupcióval: röviden így lehetne jellemezni Dél-Amerikát. Akad bőven különbség is, hasonlóság is a kontinens országai között, amelyekben a társadalmon belüli szakadékok látványosabbak, mint a legalább papíron általános jólétre törekvő Európában. A múlt árnyaival egész Dél-Amerika küszködik. Időről időre becsapva érzi magát valamelyik társadalom többsége, és rendre nagy kilengések rendítik meg a politikai és a gazdasági életet. A gazdasági bajokra megoldást ugyan nem, kölcsönt annál inkább kínál a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – és az utóbbi évtizedben Kína is.
Pedig a 2000 és 2014 közötti időszak több dél-amerikai ország középosztályának sikeres volt. Főleg Kína, illetve más gyorsan fejlődő és feltörekvő országok felhajtották a nyersanyag-, az energia- és az élelmiszerárakat. Dél-Amerika országai profitáltak az új világfellendülésből, így a szupergazdagok és a végtelenül szegények között izmosodhattak némileg a középrétegek, mérséklődhetett a szegénység.
De új és kedvezőtlen időszak köszöntött be, amikor 2014-ben csökkent a kőolaj világpiaci ára. Venezuela gazdasága omlott össze a leglátványosabban, hiszen e nyersanyag exportjára épült. Ecuador kevésbé függ a kőolajtermeléstől, de a társadalmat súlyosan érintő gondok mostanra ott is nyilvánvalóvá váltak. Argentínában rendszeres vendég az IMF, már a 2000-es évek elején is kölcsönt nyújtott az országnak, amely lényegében csődbe ment.
A külföldi befektetők jellemzően elkerülik a térséget. A növekedést 2014 előtt részben hitelből fedezték, abban bízva, hogy tartós marad a fellendülés, és nem okoz majd problémát a visszafizetés. Most viszont gyanakodva tartják a markukat a hitelezők. Az Egyesült Államok sem igazán érdekelt abban, hogy a nyersanyagforrásnak tekintett, sakkban tartható országokban elinduljon a tartós gazdasági fejlődés, ahogy Kínát is saját érdekei mozgatják. Messze van a Csendes-óceán túlsó oldala, mégis nagy ütemben dolgozik azon a pekingi vezetés, hogy az USA hátsó udvarában fokozza jelenlétét és befolyását a politika, valamint a gazdaság területén.
Kár lenne persze a nagyhatalmakra mutogatva felmentést keresnie Dél-Amerikának. A gazdag elit, ha próbálkozik is, alig talál megoldást a gazdasági és társadalmi bajokra. Fenyegető az IMF adata, amely szerint Közép- és Dél-Amerika lényegében stagnál az idei 0,2 százalékos növekedésével. Nézzünk hát körbe a kontinensen, hol és miért robbant ki a feszültség.
CHILE: HARMINC PESO ÉS HARMINC ÉV
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Dél-Amerika valójában Európa, ráadásul keresztényebb. Viszont az ottani baloldalt összefogó, drogkartellek pénzét is felhasználó szervezet karjai is elérnek Európáig.
Akár háborús bűncselekményt is varrhatnak a nyakába.
Az egykori „brazil Trumpként” ismert politikusra lecsapott az ország balos Legfelsőbb Bírósága.
Trump üzenete világos.
Oroszország számára az EU szankciói irrelevánsak. Moszkva inkább a világ dinamikusan fejlődő régióira koncentrál.
M. Ferenc a gyanú szerint Magyarországon is több száz kilogramm drogot értékesített, köztük 60 ezer ecstasy tablettát, 280 kilogramm marihuánát és 40 kilogramm kokaint.
A Tisza Párt propagandakatonája szakmailag és emberileg is nullának bizonyult. Minden bizonnyal Ukrajna volt, aki terrortámadást akart elkövetni a Vajdaságban a gázvezeték ellen.
A beszélgetésben a miniszterelnök először a húsvéti hagyományok kapcsán idézte fel saját családi emlékeit, majd áttért a kampány utolsó napjainak hangulatára.
