Németországban egyre kevesebb nézet hangoztatható nyilvánosan.
„Ez eddig főleg olyan személyeket érintett, mint a hűségesen szociáldemokrata Thilo Sarrazint, aki felhívta a figyelmet a határtalan migráció veszélyeire, vagy a kereszténydemokrata Hans-Georg Maaßent, a német alkotmányvédelem (a belső titkosszolgálat) volt elnökét, aki nem értett egyet a kancellárral, amikor az »idegenellenes hajtóvadászatokról« fantáziált.
Az utóbbi hetekben viszont erőszakos »tiltakozók« már olyan személyeket akadályoztak meg a nyilvános fellépésben, akik semmilyen, a politikai korrektség ellen irányuló bűnt nem követtek el. Bernd Lucke, elismert közgazdász professzor hat évvel ezelőtt az AfD alapító tagjaihoz tartozott, majd rövid időn belül kilépett, és azóta semmilyen politikai szerveződésben nem vett részt. Időközben háromszor is megpróbálta közgazdasági előadásait a hamburgi egyetemen megtartani, mindhárom alkalommal »aktivisták« erőszakkal akadályozták meg ebben.
Thomas de Maizière, az előző Merkel-kormány belügyminisztere és a 2015-ös határnyitás egyik felelőse, Göttingenben nem tudta új könyvét bemutatni, mert »aktivisták« megrohamozták a termet, az előadó ruháját megtépték, végül a rendőrségnek kellett a volt minisztert a verekedőktől megmenteni.
A német szabaddemokraták, az FDP elnökének, Christian Lindnernek pedig a hamburgi egyetem maga tiltotta meg, hogy az egyetemen előadást tartson, viszont szívélyesen vendégül látta ugyanott Kevin Kühnertet, a kommunista igéket hirdető ifjúszocialisták (Juso) vezetőjét, valamint Sahra Wagenknechtet, a posztkommunista Die Linke vezető személyiségét.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Ezek voltak a hétfői nap legolvasottabb hírei.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
A németek a kancellárral szembeni elégedetlenségüket hangos jelszavakkal és demonstrációval fejezték ki Magdeburgban.
Elképesztő lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot egy drámai pillanatban.
A német kancellár az EU-csúcs után otthon is komoly presztízsveszteséget könyvelhetett el.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Kiszivárgott hangfelvételek mutatják meg Nagy Ervin valódi politikai világát: nosztalgia a 2009-es megszorítások után, baloldali álmok és vágyakozás egy generáció kihalása után.
A Nézőpont Intézet vezetője szerint a Tisza Párt elnökének viselkedése méltatlan még egy önjelölt kormányfőhöz is.
