Cenzúra, besúgás: veszélyben a szólásszabadság Németországban

2019. november 8. 8:16

Krisztina Koenen
Neokohn
Németországban egyre kevesebb nézet hangoztatható nyilvánosan.

„Ez eddig főleg olyan személyeket érintett, mint a hűségesen szociáldemokrata Thilo Sarrazint, aki felhívta a figyelmet a határtalan migráció veszélyeire, vagy a kereszténydemokrata Hans-Georg Maaßent, a német alkotmányvédelem (a belső titkosszolgálat) volt elnökét, aki nem értett egyet a kancellárral, amikor az »idegenellenes hajtóvadászatokról« fantáziált.

Az utóbbi hetekben viszont erőszakos »tiltakozók« már olyan személyeket akadályoztak meg a nyilvános fellépésben, akik semmilyen, a politikai korrektség ellen irányuló bűnt nem követtek el. Bernd Lucke, elismert közgazdász professzor hat évvel ezelőtt az AfD alapító tagjaihoz tartozott, majd rövid időn belül kilépett, és azóta semmilyen politikai szerveződésben nem vett részt. Időközben háromszor is megpróbálta közgazdasági előadásait a hamburgi egyetemen megtartani, mindhárom alkalommal »aktivisták« erőszakkal akadályozták meg ebben.

Thomas de Maizière, az előző Merkel-kormány belügyminisztere és a 2015-ös határnyitás egyik felelőse, Göttingenben nem tudta új könyvét bemutatni, mert »aktivisták« megrohamozták a termet, az előadó ruháját megtépték, végül a rendőrségnek kellett a volt minisztert a verekedőktől megmenteni.

A német szabaddemokraták, az FDP elnökének, Christian Lindnernek pedig a hamburgi egyetem maga tiltotta meg, hogy az egyetemen előadást tartson, viszont szívélyesen vendégül látta ugyanott Kevin Kühnertet, a kommunista igéket hirdető ifjúszocialisták (Juso) vezetőjét, valamint Sahra Wagenknechtet, a posztkommunista Die Linke vezető személyiségét.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 69 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nincs itt semmilyen veszély. Azt lehet szólni, amit szabad. Ez a liberális szólásszabadság.

Válaszok:
hátakkor | 2019. november 8. 11:08

Szóval az állam nyíltan elnézi egy militáns kisebbség támadásait. Az "elit" árulása.

A nemzeti szocialista Németországban a zsidó kivándorlást, disszidálást segítő kézikönyvet a Philo-Atlaszt, (Handbuch für die Jüdische Auswanderung) 280 oldalas terjedelemben 1938-ban adta ki a Philo Jüdischer Buchverlag Berlinben.

Szólj, ha találsz hasonló disszidálást segítő kézikönyvet a kommunista országok könyvkiadásában.

"Lám milyen nemzetközivé vált a világ:"
Csak hazudják, az agyakba, hogy nemzetközi, már Leninék ezt tették, USA-dollárból...
Annyira nem is nemzetközi, annak csak egy része, de az irányítás a kezükben.
Manhattan, Wall Street, ott élnek a senkik.
Azért senkik, mert nincs nevük, nem vállalják, csak az örök progressziót, a lázítást, a zavarkeltést, a keresztény gojok szüntelen fárasztását, demagóg kioktatását.
A senkik fővárosa pedig tudjuk, mi: New York, Manhattan.
Ők a hazugság fiai, ahogyan Krisztus urunk mondotta.
És az irányítás nagy része a kezükben.
És annyiban nemzetköziek, mint a patkánybolhák, mindenütt ugyanazt a ragályos kórt terjesztik, valóban, ahogy mondod:
" megszólalásig hasonlít az a csürhe, amely a győri önkormányzatba próbált meg betörni, a nyugati egyetemeken randalírozó csürhére, akár Németországra, akár az USÁ-ra tekintünk."

Szabad országban szabad emberek azt mondanak amit szabad..

Hogy ki a fasiszta, azt a történelem már régen eldöntötte:
„A fasiszta mozgalom maga is aránytalanul zsidó mozgalom volt – tehát a zsidók arányaiban nagyobb részét alkották a pártnak, annak egész történetén keresztül, mint az olasz lakosság. … 1938-ra a pártnak 10,215 felnőtt zsidó tagja volt.” (Amikor Olaszország teljes lakosságából körülbelül 47,000 volt zsidó.) „Mussolininek több zsidó munkatársa volt, így a kedvenc és legbefolyásosabb szeretője, Margherita Sarfatti. Róma főrabbija hivatalos áldásában részesítette Mussolinit, aki (olasz támaszponton) segítette a cionista haditengerészet kifejlesztését, mint a brit imperializmus elleni manővert.”
Forrás: Stanley G. Payne: A History of Fascism, 1914-1945, The University of Wisconsin Press, 1995, 240.old.

A libe bizottságnak el kéne küldeni a cikket.

Addig OK, hogy Eco mindezeket nem szereti, egy részét én sem. Ettől még a címkézéssel érdemes vigyázni, különben ellenkező hatást érünk el, és kiengedjük a nácikat a karanténból.

Jobboldalon nácizmusról, baloldalon sztálinizmusról akkor beszélhetünk, ha egy állam tömeggyilkosságot hajt végre saját fegyvertelen állampolgárai ellen.

Az ilyen rezsimekkel nincs tárgyalás, de ennek egyik eleme, hogy az ilyen rezsimeket nem is mossuk össze más szempontból problémás politikai struktúrákkal. Különben teret engedünk a tömeggyilkosoknak.

Nem feltétlenül akarom definiálni a fasizmust, viszont feltétlenül szeretném elkerülni, hogy az állam, amelyben élek, tömeggyilkosságra szánja el magát.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés