Felélednek a magyar hagyományok Izraelben – Novák Attila a Mandinernek

2019. október 29. 9:25
„A magyar kulturális gyökerek rendkívül fontosak a magyar származású zsidóknak” – mondja Novák Attila a Mandinernek. A történésszel az izraeli-magyar kulturális kapcsolatok múltjáról és jelenéről beszélgettünk a Magyar emlékek Izraelben című kötet megjelenése kapcsán.

Miért tartották fontosnak, hogy könyv szülessen az izraeli magyar emlékekről?

Bár magam és mások is többször is fontolgatták azt, hogy egy ilyen jellegű kötetet kellene írni, mindenképpen fontos volt a külső inspiráció. Antall Péter, az Antall József Tudásközpont igazgatója volt az, aki felvetette a könyv ötletét és megteremtette a lehetőségét ennek. Shiri Zsuzsa, az MTI izraeli tudósítója volt a szerzőtársam, a gyönyörű fotókat pedig Danziger Dániel készítette. Az AJTK számára kézenfekvő volt a dolog, hiszen sikeres, hasonló tematikájú cseh és lengyel köteten vannak túl. Igazán adta magát az ötlet, hogy a zsidóság, a kereszténység és az iszlám metszéspontján elhelyezkedő, a történelmi Magyarország területéről származó jelentős számú magyar eredetű lakossággal bíró, rendkívül érdekes és színes országról is szülessen egy ilyen összefoglaló munka. Nagyon fontos koncepcionális vonása a könyvnek, hogy

keresztény és zsidó emlékek egy kötetben szerepelnek, az összekötő kapocs pedig a Magyarországhoz való kötődés.

Ez így forradalmi újításnak tekinthető, hiszen keresztény és zsidó emlékhelyekre specializált szentföldi bédekkerek jócskán vannak és a modern Izraelt bemutatók is (melyek tárgyalhatják az előzőket), de a magyar kultúra mint legkisebb közös többszörös „bevetése” eddig még váratott magára. Ezért szerepelnek egy szövegtestben a magyar keresztes lovagok és a Mea Searim jeruzsálemi ortodox negyed magyar házai is, a magyar kultúrvilág borít föléjük egy és egyetlen égboltot. Az ortodoxia számbavételének amúgy külön is örülök, nem csak azért, mert ez a hagyományőrző világ mind ez idáig maximum bizarr megjegyzéseket kapott az eddigi kulturális bédekkerekben, hanem azért is, mert a Bnei Brak-i Shmuel Yaari rabbi segítségével hozzáértő betekintést nyerhettünk ebbe az egyébként a kívülálló számára – beleértve a nem vallásos zsidókat is – nehezen megközelíthető világba. Három magyarországi könyvbemutató után október 17-én, a Magyar Napok keretében mutattuk be Tel-Avivban a már héber nyelven is megjelent kötetet – Tarbay Dávid, Spiró György és más magyar írók fordítója értő átültetésében, melyet Izrael egyik legnagyobb kiadója-terjesztője, a Steimatzky fog elérhetővé tenni az egész országban. A bemutatón – melyet Benkő Levente magyar nagykövet nyitott meg – beszédet mondott a magyar származású Daniel Hershkowitz, volt miniszter, a Bar Ilan egyetem volt rektora is, aki régi támogatója a magyar-izraeli kapcsolatoknak. Leszögezném még azt, hogy nem lexikont írtunk, nem tudtunk mindenkit belefoglalni ebbe a nagy és kalandos vállalkozásba, hanem kiemeléseket tettünk, jelzóbójákat vertünk le, melyek remélem, még sokáig fogják mutatni az irányt azoknak, akik utakat keresnek.

Novák Attila

Időben mikor, illetve hol kezdődtek el a Szentföld magyar vonatkozásai, emlékei, teljesítményei?

Korai nyom az, amikor II.András szentföldi hadjáratba kezdett 1217-ben, ez tekinthető az első komoly szentföldi nyomnak. A király egyébként – bár részt vett Beiszan városa elfoglalásában és a Tábor hegyén lévő erődítmény ostromában –

inkább kegyhelyek látogatásával és kegytárgyak beszerzésével töltötte idejét,

majd a beaufort-i vereség után elhagyta a területet. A pápa erős méltatlankodását maga után vonó cselekmény talán minden eddiginél jobban utal a magyarok öntörvényűségére és arra, hogy a király számára nem a győztes hadjárat volt a legfontosabb, hanem a szakrális tárgyak megszerzése. Fontos legendaszerű nyoma a magyar keresztesek ottlétének az észak-izraeli Mi’iliya falu, melynek legalább két nagy családja a magyar keresztesek leszármazottainak tartja magát, erre alapozva ez év szeptemberében  a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend kezdeményezésére felavatták II. András király bronz domborművét. Függetlenül attól, hogy az arab falu egyes lakosai tényleg magyar eredetűek vagy sem, tehát a történelmi hitelességtől, fontos kapcsolódási pontot jelent az a  történelmi emlékezet, amely ezt az eredetet fenntartotta.

Egyenesen Herzl Tivadartól kezdve erős modern kori kapcsolódási pontok vannak Magyarország, a magyar föld és a Szentföld között: hogyan lehet elkezdeni feldolgozni az innen a Szentföldre és a későbbi Izraelbe induló zsidó személyiségek cselekedeteit, örökségüket?

Ha az ember elkezd olvasni, legyen akárhol is a világon, hamar követik egymást az események kronológiailag: Herzl Tivadar után az olvasó beleütközik a numerus clausus idején Palesztinába költözött magyar mérnökök tevékenységébe, a tel avivi eredeti Habima színházat felépítő Kaufmann Oszkár emlékébe, vagy éppen a magyar alapítású kibucokéba. Ebből a szempontból jó kiindulópontot jelent a kötet, hiszen – bár földrajzi egységenként halad, de közben elmeséli az egész palesztinai-izraeli magyar történelmet is.

Írók, költők, zenészek, építészek nemzedékeiről beszélnek: ön kiket emelne ki a különböző kategóriákból, mesterségekből, akik a legkülönlegesebb, ön számára legérdekesebb teljesítményt nyújtották magyarországi gyökerű zsidókként Izraelben?

Hadd legyek szakmai soviniszta, először is kiemelném a történész Jacob Katzot, aki a magyarországi zsidóság szakadásának, az ortodox-neológ szétválásnak világszerte ismert kutatója volt.

Avigdor Hameiri és Ephraim Kishon nélkül nincsen modern izraeli irodalom és színház.

Pártos Ödön hegedűművész, Keleti Ágnes tornász, csak hogy még egy pár nevet említsek. De magyarok voltak Hatam Sofer, a rendkívül nagy hatású pozsonyi rabbi tanítványai is, akik a 19. század második felében és végén Palesztinába érkeztek és a jeruzsálemi Mea Searim negyed Magyar Házait megalapították. A természettudományok terén sem kell szégyenkeznünk, Fekete Mihály matematikus – a Héber Egyetem egykori rektora – mellett Avram Hershko Nobel-díjas biokémikus is Magyarország szülötte volt. Rengeteg izraeli híresség rendelkezik magyar gyökerekkel, nem is lehet felsorolni őket olyan könnyen. Valamikor az 1960-as, 1970-es években félig komolyan „magyar maffiának” nevezték Ephraim Kishont, Tomi Lapidot, valamint a két karikaturistát, Zeevet (Yaaakov Farkash) és Dosh-t (Gárdos Károly). Ezek a magyarok azonban nagyon izraeliek is voltak, például Dosh teremtette meg 1956-ban a lazán öltözött izraeli kamasz, Szrulik rajzfiguráját, aki a tipikus izraelit testesítette meg.

Mennyire fontosak a magyarországi gyökerek az innen elszármazó, illetve tőlük származó mai izraeli zsidóknak? Hogyan változott az elmúlt harminc évben, mi a helyzet jelenleg?

A magyar kulturális gyökerek rendkívül fontosak a magyar származású zsidóknak.

A homogén izraeli társadalom megteremtésének kezdeti évtizedei után a gyökerek számbavétele következett.

A multikulturalizmus Izraelben éppen a magyar tradíciók felelevenítése irányába hat, tehát teljesen pozitív jelenség. A legkonzervatívabb alkotóelemként működő magyar gasztronómia mellett ma a magyar irodalom és a populárisabb kultúra elemei is divatba jöttek Izraelben, ezekre a folyamatokra pedig rásegített a két ország közötti politikai közeledés; a magyar kulturális évad éppen a napokban ért véget a zsidó államban. Az internet az izraeli magyarok kulturális és fogyasztási szokásait is megváltoztatta, ma már Facebook-csoportok is épülnek a magyar kapcsolatok fenntartására, illetve az izraeli magyar média is részben felköltözött a világhálóra, miközben a magyarul beszélők száma jelentősen lecsökkent. Ugyanakkor Magyarország mint fontos, bár méreteinél fogva kis európai ország nagy vonzóerőt jelent Izrael számára, amely a Közel-Keleten helyezkedik el, de mégis, ezer szállal kötődik Európához is.  

Magyar kulturális intézet egyelőre nincs Izraelben: ön szerint hogyan lehetne a leghatékonyabban ápolni a két ország kulturális kapcsolatait?

Sajnos a magyar kulturális intézet régi adóssága a magyar kultúrpolitikának, igazából az ember azt nem érti, miért nincsen, hiszen a szomszédaink közül számos ország működtet sikeresen ilyeneket, itt csak a románokéra kell gondolni. Ugyanakkor szó van a cfáti magyar múzeum Herzliya városába, tehát az ország központi régiójába való költözéséről, amely

nagyban elősegítené a magyar zsidó történelmi örökség áthagyományozását

és növelné elérhetőségét. Az a véleményem, hogy addig, amíg nincsen ilyen intézet, valamilyen alapítványi formában – mind a két ország erre fogékony gazdasági és kulturális elitjének a bevonásával – kellene ezen dolgozni, mely hatékonya motorja lehet az egyébként sok szempontból önmozgó kulturális kapcsolódásoknak, hiszen ma egy zenekar vagy színház ide-odalátogatásának, az egyetemközi kapcsolatoknak, illetve egy könyv lefordításának, annak promóciójának nem szükséges állami feladatnak lennie. A politikai kapcsolatok pedig nagyon jól alájátszanak ennek, még akkor is, ha a kormányzatok politikai színezete megváltozik. Ma mind az izraeli kormánypártban, mind az ellenzéki oldalon számos magyar származású politikus van, a Kék-Fehér Szövetség – mely tulajdonképpen a legutóbbi választások nagy nyertese – négy vezetője közül kettő, Beni Gantz és Yair Lapid magyar gyökerekkel rendelkezik. A két ország közötti kulturális kapcsolatok rendkívül sokrétűek és sokszólamúak, a közvetlen látogatások pedig – például ennek a könyvnek a felhasználásával is – csak még jobban megerősíthetik a kölcsönös szimpátiát, szubjektív élményekkel gazdagíthatják a közös tudást.

Összesen 18 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Balassi Intézet régi adóssága ez, tényleg nem érti az ember. Persze, ha lenne egy kulturális miniszterünk is, talán lenne, aki erre is odafigyelne.

Már egyszer megbüntették a nyújjorki fejtársak Magyarországot, Trianon kódjel alatt, amiért sikeresen asszimilálni merészelte, még a zsidóságot is.
Most is ez következik, mert a nagy barátkozás már beavatkozás a zsidó felső rendbe.
Ezt kifejezetten utálatosnak tartják ők.

Az utálatos helyett jobb a szemtelenség.
Zsidó, Talmud-törvények szerint szemtelenség egy magyarnak zsidóval bármiféle szinten közösködni, az semmilyen formában nem fogadható el, sőt, bűn.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés