Újra kibontani a hagyományt

2019. szeptember 24. 12:25

Trombitás Kristóf
Mandiner
Talán mégsem kőbe vésett az, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megcselekedni, mert azok népszerűtlenek.

Shaun Walker, hazánk stabilan megbízható vádlója, egyebekben a Guardian kelet-közép-európai tudósítója hasonlította össze a minap Orbán Viktornak a KÉSZ XII. kongresszusán elhangzott beszédét Ali Hámenei ajatollah, Irán vezetőjének mondataival. A progresszív oldalról remekül tematizálható hülyeségre úgy csapott le a 444 is, mint tyúk a takonyra, így a magyar olvasók is értesülhettek arról, hogy biztosan és stabilan közelít Magyarországra a fundamentalista, kőkeményen keresztényi alapokra helyezett önkényuralom.

Sajnos erről szó sincs, de azért érdemes átbeszélni, hogy ez a végzetesen ateista, defetista progresszió miért retteg mindentől, ami éppen csak megcsillant valamit a tradicionális hitből.

Elsősorban persze azért, mert a mélység zsigerileg irtózik a magasságtól és kifelé tagadja azt, amitől a négy fal között összecsinálja magát. Ezért látjuk azt, hogy az iszlám valódi arcát – ami egyébként teljesen más, mint amilyennek azt az (még egyáltalán létező?) alt-right szeretné bemutatni, de ezt a kört már párszor lefutottuk – nem veszik észre, nem akarják észrevenni; inkább tudomást sem vesznek benső mivoltáról, lefarigcsálják az éleit, pont úgy, ahogy azt elődeik megtették a zsinat és még inkább a „felvilágosodás” előtti kereszténységgel.

Az iszlám keményebb dió, de amíg lehet hazudni, semmi probléma. Addig szegény, mentálisan kétségbeejtő állapotban leledző

Sinéad O’Connort is be lehet küldeni bárhova egy szivárványszínekkel díszített hidzsábban,

hadd borzadjon el mindenki, eleve már csak attól a ténytől, hogy ezeknek tényleg semmi sem szent és egy beteg embert is bármikor az oroszlánok elé vetnek.

Aktuálpolitikailag persze nehezebb kétfedelű játékot játszani, mert itt van mondjuk nyilvánvalóan erős Irán – ha már a bevezetőben párhuzamként kerültek elő –, ráadásul nem úgy erősek, mint a szaúdiak, akik az amerikaik kihátrálását követően még 3 percig lennének pozícióban, amíg a saját népük vágná el az uralkodóház tagjainak nyakát. Irán még külpolitikailag is nyeregben van. Hiába számított az Arab-félsziget szaúdi játszótérnek, a jemeni polgárháborúban nem állnak túl jól a szunniták, Szíriában pedig Aszad jelenti a jövőt, dacára a törökökkel kötött szaúdi véd- és dacszövetségnek, illetve az általuk támogatott, pokoli dzsihádistáknak. És azokban a régi időkben, amikor az USA boldogan adott el fegyvert bin Ladennek és Szaddamnak, még akkor sem sikerült Iránt megtörni, pedig az iraki-iráni háborúban nem kevés nyugati tőkét helyeztek az iraki félbe. Akkor még nem lett volna gond, ha Huszeinnek van tömegpusztító fegyvere, de akkor sem volt.

Elég az hozzá, hogy bármi is a véleményünk Iránról, az ország működőképes. Ennek az egyik legjobb mércéje, ha a termékenységi arányszámot nézzük meg, ami az az elmúlt évtizedekben drasztikusan lecsökkent, így már a bűvös 2,1-et sem éri el. Minden nemzetközi embargó ellenére is tűrhetően élnek, és az életszínvonal robbanásszerűen megnőhetett volna, ha az Obama által tető alá hozott atomalku de facto érvényben marad.

Nota bene, Obama kevés értékelhető külpolitikai eredménye volt az iráni atomalku,

ráadásul nem bizonyult kritikátlanul Izrael barátjának sem, így nem tehettek meg szó szerint bármit. Nem csoda, hogy a republikánusok szektás vonala azonnal támadni kezdte az alkut. Nyilvánvaló volt, hogy republikánus vezetés esetén Irán újra Thanos szerepébe lép át.

De nem akarom védeni Iránt, van ott is probléma bőven, ugyanakkor nem árt azon elgondolkozni, hogy mi használ jobban a világnak: egy bezárkózásra kényszerített, egyébként is agresszív jeleket mutató militáns állam, vagy egy olyan, amelyik a fokozatos adok-kapok útján kényszer nélkül domesztikálható nyugatiasabb formára. Azoknak, akiknek uralmi törekvéseik vannak a Közel-Keleten, nyilván az előbbi megfelelő, hiszen adott egy újabb állam, amit hadüzenet nélkül is lehet bombázni, de ide a rozsdás bököt, hogy az USA-nak és Európának megfelelőbb lenne az atomalkus állapot.

És akkor most vissza Orbán Viktor mondandójához és a Walker-, illetve 444-féle interpretációhoz. Persze, bárkit, bárkivel párhuzamba lehet állítani, aki megpendíti, hogy a nyugati progresszió erőszakos, dühös, vérben izzó szemű elképzelése a demokráciáról talán nem az egyetlen üdvös gondolat, ami az emberek és az államok javát szolgálja. Csodálkozom, hogy Walker tarsolyában nem akadt valami észak-koreai cucc, az sokkal ütősebb és karaktergyilkosabb megoldás lett volna. Ezek az emberek ugyanis lassan 10 év után sem tudják felfogni, hogy bizonyos helyeken – Magyarországon is – többé nem ők szállítják a spanyolviaszt, nem tetszeleghetnek olyan szerepekben, mint két évtizeddel ezelőtt. 

Ezekben a mondatokban semmi erő sem maradt, és

egy Népszava-dörgedelem ma pont annyit ér, mintha az az Amerikai Népszavában jelent volna meg.

Nulla következmény és zavart kuncogások.

Számomra sokkal fontosabb, hogy a miniszterelnök szavait tettek is követhetik. Talán mégsem kőbe vésett az, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megcselekedni, mert azok népszerűtlenek. Ha mi tényleg a hegyre épült város vagyunk, akkor én személy szerint támogatnám a drogkérdést illető zéró toleranciát, az egynemű párok örökbefogadását illető kérdés megnyugtató rendezését, a valódi, nem modernizált keresztény hagyományaink újabb és újabb térnyerését, és aztán talán az abortusztörvény is sorra kerül. Lengyel barátaink vállalták a balhét, abból is erőt meríthetünk. Választásoktól mentes, nyugodt éveink következnek az építkezésre. Használjuk ki.

Összesen 48 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az úgynevezett liberálisok általában nagy barátai a sokszínűségnek, a pluralizmusnak. Ehhez képest demokráciából KIZÁRÓLAG a liberálist tartják elfogadhatónak. Ahogy a nemzetek sem a kulturális sokszínűség zálogai náluk, hanem potenciális agresszorok...

A sokszínűség a jelek szerint kizárólag az LMBTQI közösségre, illetve egyéb devianciákra vonatkoztatható.

Kedves szerkesztők! Javasolom, fizessék be Trombitás Kristófot egy hosszabb riportkörútra az általa csodált Iránba, cirka két hónap talán elég lenne neki. Európai típusú hotelben nem szállhatna meg, lehetőleg éljen úgy, ahogy az ottaniak. Ha hazajön, jó, ha megtér és ott marad, úgy is jó.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés