Orbán Viktor a keresztények között

2019. szeptember 10. 23:19
Az az Orbán Viktor, akivel személyesen találkozik az ember, nagyon-nagyon más, mint az az Orbán, akit az amerikaiaknak mutogat a média.

„Ha eddig csak a nyugati médiából hallott Orbán Viktorról, most azt gondolhatja, hogy ő egy amolyan maffiózó gengszter. De az az Orbán Viktor, akivel személyesen találkozik az ember, nagyon-nagyon más, mint az az Orbán, akit az amerikaiaknak mutogat a média. Orbán – aki jól beszél angolul – energikus, intelligens, vicces, szerény, realista és majdhogynem harcias volt, amikor Magyarország és Magyarország érdekeinek védelméről beszélt. Orbán olyan, amilyennek Trumpot szeretnék látni a legnagyobb rajongói (de Trump nem olyan), és olyan, amilyennek ellenségei gondolják Trumpot (de Trump nem olyan). Ha Donald Trump rendelkezne Orbán képességeivel, a politikai helyzet nagyon-nagyon különböző lenne az Egyesült Államokban – hogy jobb avagy rosszabb, az vérmérséklettől függ. 

Orbán hosszas megjegyzésekkel kezdte a beszélgetést a magyar és az európai politikáról, és a Fidesz szerepéről ezekben. Azt mondta, hogy amikor 2010-ben megválasztották, egy küldetése volt: megmenteni Magyarországot a gazdasági összeomlástól. 2014-es újraválasztási kampányára a gazdaság stabillá vált, második ciklusának küldetését úgy fogalmazta meg: »elmondani, amit gondolok«.

»2014-ben arra jöttem rá, hogy én vagyok az egyetlen szabad ember az európai miniszterelnökök között« – mondta. »Szabad« alatt azt értette, hogy egy erős, egységes parlamenti többség állt a háta mögött. Hozzátette: »a nyugati politikai életben most nem mondhatod azt, amit gondolsz«.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 110 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Álmaitokban, nem mellesleg rothadtul unalmas, hogy ugyanazzal a lopstop-pal kampányoltok, mint 2002-ben. Akkor sem történt semmi. De ti nem tudtok mást, mint ragaszkodni a 2002-ben bevált egyes kampány elemekhez. Csakhogy már nem 2002 van, Orbán tanult a hibáiból és ez tette őt naggyá. Ti meg egyre szánalmasabbak lesztek.

"Úgy érzem, Testvéreim, ilyen „időszerűtlen” az a kérdés, amelyről pedig ma beszélni szeretnék: a megtérés. Amikor ezt a szót a feledés homályából napvilágra hozzuk, azt hiszem, igen sokan idegenül állunk vele szemben, mint akiknek nem sok közük van egymáshoz. Hogy most, amikor - úgy tűnik - ezer más kérdésünk a nemzeti és társadalmi élet terén időszerűség tekintetében messze fölülmúlja a megtérés kérdését, mégis a megtérésről akarok szólani, az azért van, mert hiszem, hogy a Szentírás időszerűsége önmagában van, vagyis független az időtől és a körülményektől. Ami azt jelenti, hogy nem az Igét kell szabni az emberhez, hanem az embert kell alkalmazni az Igéhez, mert az ember és minden kérdése változó és mulandó, az Ige pedig változhatatlan és örökkévaló. Isten Igéjében pedig legalább negyvenszer előfordul különböző formákban a megtérésre való fölhívás, ami azt mutatja tehát, hogy az Isten szemszögéből bizonyára igen időszerű a kérdés!

Mielőtt még Jézus elhagyná a názáreti családi kört és a műhelyét, Keresztelő János már szertejárja az országot és elkiáltja mindenütt a hívó szót: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa! És amikor Jézus először lép a nyilvánosság elé, megváltói munkájának ez a nyitánya: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa! Jézus és utána az apostolok tanításának és munkásságának a fő motívuma mindenkor később is a megtérés és a térítés maradt. Sőt, Jézus egyszer ilyen félreérthetetlen nyilatkozatot tett: Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, semmiképpen nem mehettek be a mennyeknek országába. - Hiába közelgetett el tehát a mennyeknek országa, megtérés nélkül semmi hasznunk abból...

A megtérés mármost abban áll, hogy elfordulok mindattól, amit az életemben mint Istennek nem tetsző dolgot, tehát mint bűnt fölfedeztem, hátat fordítok annak, amivel eddig szemben voltam, és elindulok az Isten felé, akitől eddig távolodtam. Pál apostol megtérési példája azt is megmutatja, hogy mit jelent az Isten felé haladni, az Istenhez közeledni. Pál apostol a látomás súlya alatt összetörve, így szól Jézushoz: „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” - tehát belátta azt, hogy amit ő akart cselekedni, bár a legjobb szándékból fakadt, de nem az Isten akarata szerint való cselekedet volt. Belátta, hogy legjobb igyekezete és a legbecsületesebb törekvése is az Isten ellen irányult. Megfordult tehát, hátat fordított eddigi törekvéseinek, mindannak, amit ő akart, és kész volt ezentúl azt tenni, amit az Isten akart.

Az Isten felé való közeledésnek az útját ma is ez a kérdés mutatja: „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” Tehát ezentúl nem az a fontos, hogy mit parancsolnak a körülmények, mit kívánnak az ösztöneim és indulataim, mit kíván a jól felfogott érdekem, vagy a hiúságom, vagy a karrierem, hanem: Mit akarsz Uram, te, hogy cselekedjem? A megtérés legvégső fokon azt jelenti, hogy az akaratomat teljesen alárendelem az Isten akaratának. Vagy képben kifejezve: a meg nem tért ember azt szeretné, hogy élete csónakjának az evezőlapátjai Jézus kezében legyenek, a kormányt pedig ő maga kezelné; a megtért ember ezzel szemben kezébe veszi az evezőlapátot, és a kormányt átadja Jézusnak. Ezt jelenti az, hogy "mit akarsz Uram, hogy cselekedjem"?

Azt mondottuk az imént, hogy időszerűtlen ma, amikor sok más sürgős kérdésünk megoldásra vár, a megtérésről beszélni. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy csak az az ember nyúlhat hozzá a válságok megoldásához, aki az Isten felé halad, aki megtért ember. Mert az Isten felé haladás életet jelent, a távolodás pedig halált. Ha valaki úgy szolgálja hazáját vagy egyházát, hogy közben távolodik Istentől, az akármilyen jót akart is, akármennyire igyekezett is használni, mégis romlásba és pusztulásba viheti csak azt.

Éppen azért, mert ilyen akut társadalmi és nemzeti kérdések várják a megoldást, éppen ezért nincsen időszerűbb kérdés ma a megtérésnél. Nem én mondom tehát, hanem az én Uram, Jézus Krisztus kiált utánunk és kér mindnyájunkat: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” (Mt 4,17)" [Dr. Joó Sándor lelkész]

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés