Menekülés helyett

2019. augusztus 22. 7:43

Kiss Gergely
Magyar Nemzet
Komoly fordulat látszik a küzdelemben, és itt nem lehet megállni, mert a tét az ország pénzügyi függetlensége.

„Ezen a ponton érdemes visszaidézni, mennyi támadás érte az Orbán-kormányt 2010-től, amikor a választások megnyerése után teljes fordulatot vett a gazdaságpolitika. A legnagyobb sivalkodást talán a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer megszüntetése váltotta ki, ami abban a formájában leginkább arra volt »jó«, hogy folyamatosan újratermelje az adósságot. Utóbb az Európai Bizottság szakértője is elismerte, hogy a magyar modell alapvetően hibás volt, ezért Brüsszel nem tartotta riasztónak a kabinet lépését. Ez azonban csak az egyik elem volt a sorban, hiszen a közteherviselés újraszabásától a devizahitelek forintosításán át a lakossági állampapírok felfuttatásáig hosszan lehetne írni azokról az intézkedésekről, amelyek új pályára állították az országot: rendbe rakták az államháztartást, felpörgették, majd tartóssá tették a növekedést, miközben csökkenteni kellett az adósság arányát. Mindezt úgy, hogy az ellenzéki oldal folyamatosan azt harsogta, hogy itt a vég, minden összedől, a kormány jobban teszi, ha elmenekül az országból.

Nyilatkozataival Békesi László egykori szocialista pénzügyminiszter tűnt ki a karból. Róla a balliberális oldalon valamiért úgy gondolják, hogy érdemes kikérni a véleményét a gazdasági, társadalmi kérdésekről. Ő például azt vizionálta két évvel ezelőtt, hogy a megsértett tömegek előbb-utóbb létrehoznak egy macronihoz hasonló, elsöprő erejű mozgalmat, ami aztán jól megbuktatja az Orbán-rezsimet. Ehhez képest most arról beszélt a HVG-nek, hogy rosszul mérte fel a folyamatokat, amikor a gazdaság összedőlését próbálta láttatni. Nem gondolta ugyanis, hogy a bankrendszer és a multik megfizetik a különadókat, ahogy a nemzetközi fejlemények kapcsán sem váltak valóra a szocialista látnok jóslatai. Békesi Lászlóhoz hasonlóan többen is bevallhatnák, hogy hiába festették a falra az ördögöt. De ez legyen az ő problémájuk.

A lényeg: a kormány vette a bátorságot ahhoz, hogy új útra lépjen. A választók pedig erre több alkalommal is igent mondtak, nem hallgattak az ellenzéki sivalkodókra, így kilenc év után egyre világosabban rajzolódnak ki az eredmények. Az államadósság elleni küzdelem természetesen még nem ért véget. Sőt! A terhet sokkal nehezebb csökkenteni, mint emelni. A legelső Orbán-kormány idején, 2002-ben csupán a nemzeti össztermék 52 százaléka volt az adósság mértéke, ami 2010-re nyolcvan százalék fölé nőtt a balliberális döntéshozók tevékenységének nyomán. Onnan indult a harc. Most a kormánnyal kritikusabb egyik internetes portálon is az olvasható, hogy komoly fordulat látszik a küzdelemben, mert elértük az IMF-hitel előtti adósságszintet. Itt nem lehet megállni, mert a tét nem más, mint az ország pénzügyi függetlensége.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 56 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A makrogazdasági mutatók egyértelműen jók, a nemzetközi megítélésünk is az. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy nem érik még hevesebb támadások külföldről a kormányt, hiszen ez a gazdasági környezet a stabilitásával és növekedésével vonzó a nyugati befektetőknek is. Ez persze bosszantó a hazai "haladó demokratáknak", akik külföldről várják a segítséget. Ennek elmaradásakor szokták a kormányt a "nemzetközi nagytőke támogatásával" vádolni. Éppen ők...

Az átlagember szintjén pedig ugyancsak kézzelfogható a gazdasági javulás. Csak egy példa. A hosszú hétvégén a szállás.hu adatai szerint gyakorlatilag nem volt szálláshely szabadon az országban.

Az ellenzék folyamatos apokaliptikus szegénységvízióit rendszeresen cáfolja a hétköznapi tapasztalat.

Válaszok:
Karvaly | 2019. augusztus 22. 9:36

:: Büfészak level1000 ::

Milyen sokoldalúak a vízilabdázók, fene sem gondolná (-.:

Nagyon durva a helyzet.
Nyár közepén a Siófokon voltunk, láttunk egy partmenti apartmanházat, pár lakás kivételével már az összes elkelt. 60-100 millió között árulták, és a legtöbbet hétvégi nyaralónak vették...
Hazafele beugrottunk az Ikeába, sima hétköznap, és egyszerűen tele volt a parkoló.

Annyit azért megjegyeznék, hogy nominális és HUF
Euróban másként néznek ki a %-ok

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés