„Eljött végre a várva várt nap, a »szrtájk« napja. Mióta az ellenzék vándorsegédszínészei nagy durcásan, egy-egy dühödt és dacos toppantás kíséretében bejelentették, hogy január 19-én olyan országos szrtájkot szerveznek, amibe Orbán azonnal és visszavonhatatlanul belebukik, azóta egy fél ország fészkelődik – egy emberként – azokon a bizonyos tűkön. Biztosan kényelmetlen lehet, na de egy kis tűkön ülés igazán nem rettenthet el egy igaz szrtájkolót és egy még igazabb forradalmárt sem attól, hogy Orbán »velejéig rohadt rendszerének« megdöntésében oroszlánrészt vállaljon, és ilyen apró áldozatokat hozzon.
Persze nem akarunk igazságtalanok lenni, a valóság az, hogy időközben a január 19-i nagy, országos sztrájkról maguk a szervezők is letettek, amihez valószínűleg köze lehet annak a nem éppen elhanyagolható ténynek, hogy a jeles nap szombatra esik. Szombaton pedig tudvalevő, hogy csak a kőfaragók, a balett-táncosok és egyéb művészek hajlamosak dolgozni, így az ellenzéki kreatívok végül valami egészen más irányba kormányozták a rövidesen jéghegynek ütköző, az összellenzéki delegációt szállítmányozó hajójukat. Megszületett tehát a korszakos ötlet, miszerint sztrájk helyett legyenek inkább vonulgatós, út- és hídlezárásokkal megbolondított, dalolgatós szabadtéri foglalkozások. Olyanok még úgysem voltak. Ja, de! Voltak. De majd most még jobbak lesznek!