A balliberális értelmiségi nimbuszáról

2018. október 29. 20:48

Trombitás Kristóf
Mandiner
Miért hittek sokan ezeknek az embereknek és miért félték őket a jobboldalon?

Olvastam a Bálint gazdával készült 24.hu-s nagyinterjút, nincs is azzal semmi gond, sok szempontból tanulságos.

De a leginkább abban, ahogy az SZDSZ-es éveiről beszél. Miszerint évekig próbálta meggyőzni a párt vezetőit, hogy mitől és miért fontos a mezőgazdasá, de „ez a sok rettentő okos ember” nem akart ezzel foglalkozni. Egyetlen idézet sem mutathatná meg jobban, hogy

micsoda mítosz volt a balliberális értelmiségi nimbusza.

Tudják, milyen körülmények között zajlik egy cirkuszban az oroszlánok produkciója?

Az idomár a kezében tart egy pálcát, hasonlót a lovaglópálcához. Azzal irányítja és fegyelmezi az állatokat, ha szükséges. Ezt azért teheti meg, mert az oroszlánok azt hiszik, hogy az nem egy egyszerű bőrdarab, hanem rájuk nézve veszélyes fegyver, ami kárt tehet bennük, ha nem engedelmeskednek vagy rátámadnának a tanítójukra. Amíg ez a status quo fennáll, a férfi élete biztonságban van, nem mernek odakapni az állatok.

Pont úgy működött a balliberális értelmiség érinthetetlenségének és megkérdőjelezhetetlenségének kultusza, mint az oroszlánszelídítő pálcája a ketrecek között. De elég csak egyszer megtudnia az oroszlánnak, hogy az csupán bot, és annyi az embernek.

Mindenki elhitte tehát, hogy ezek rettentő okos emberek, mert már ők csinálták a Beszélőt is, Heller olyan elnyomott volt, hogy bejárta a világ egyetemeit, Kis János marxista szempontból kárhoztatta a szovjet típusú társadalmat, Demszky meg a maoista kitérő után az alföldi lankák között, éjszaka utaztatta a szamizdat szerkesztőséget. Micsoda kalandok! És ugyanezek az emberek a feltétlen tiszteletük megtartásával hajóztak át a rendszerváltozást követő érába is. Hát ők csak tudják a frankót, nem?

Egy csomó illúziót azért sikerült megtartani a magyar társadalomban – felhozhatnék itt Nagy Imre megítélésétől kezdve egy sor történelmi kérdést –, mert hiába alakult át egy csapásra piacgazdasággá tervgazdálkodásból, s demokráciává diktatúrából az ország, az elméleti okfejtések java részét ugyanazok az arcok végezték, akik már bőven ott voltak az úgynevezett ellenzéki szervezkedésekben is. És amelyeknek nagyon komoly balos háttere volt, csak hogy még egyszer utaljak Kis, Demszky vagy akár mások előéletére.

Teljesen nyilvánvaló, hogy

az Ellenzéki Kerekasztalnak semmiféle komoly társadalmi felhatalmazása nem volt,

azon túl, hogy bizonyos szükségszerű, a szabad választások lebonyolítását biztosító szabályokról megegyezésre jusson az állampárttal. Egyáltalán miért kellett tárgyalásokba bocsátkozni az MSZMP-vel, azzal a párttal, amelyik de facto felakasztotta és bebörtönözte az ’56-os forradalmárokat? Hogyan magyarázható az, hogy az Ellenzéki Kerekasztal elfogadta legitim tárgyalópartnernek azt a pártot, amelynek sem elődei, sem saját maga, soha az életben nem szerezte meg törvényes úton hatalmat? Hogy lehetett ebből Nemzeti Kerekasztal?

Úgy, hogy az akkori ellenzék – kivéve pár alakot, akiket most nem nevezek meg, mert teljesen nyilvánvaló kikről és főleg kiről van szó és már akkor is látszott, hogy magasan a többiek felett áll rátermettségben – jellemzően dilettáns alakokból, ügynökökből, illetve olyan elemekből állt, akiknek érdekük volt, hogy a társadalmi státuszukat mindenképpen megtartsák. Ez pedig nem sikerülhet úgy, ha minden borul és mindent tisztán, a nulláról kezdünk.

És persze lehet itt mondani, hogy szükséges volt az MSZMP komcsijait bevenni a buliba, hiszen itt volt még a szovjet hadsereg és a felfegyverzett Munkásőrség is, de ezeket az indokokat csak a helyzettől tartó, még inkább félő ember hihette el. A szovjet hadsereg arra sem volt képes, hogy Moszkvában visszavegye a hatalmat, akkor mennyire lett volna reális elképzelés, hogy ilyen akcióba kezd a legnyugatibb, megszállt országban? Irreális elképzelés.

Ugyanígy a Munkásőrség túlbecsülése is. Ez a lumpen brigád, hiába volt náluk éles fegyver, megmukkani sem mert volna abban a politikai helyzetben. Egy állam adhat tízezreknek fegyvereket, de a sarkán megálló embert faragni sokkal nehezebb feladat. Nagyjából 10-ből 9 az első adandó alkalommal dobta volna kútba a lőfegyverét, ha konfiktusos helyzet áll elő.

Grósz és bandája nyilvánvalóan megvezette az ellenzéket, amelynek egy nagyobb része ezt tapasztalatlanságból és egyébként valamelyest érthető nyereségvágyból hagyta, egy kisebbik része aknamunkával ezen dolgozott, és újfent egy harmadik, szintén nagyobb rész megnyugodva csapott a komcsik kezébe.

Jól van, gondolták, a kiharcolt előjogokat azért semmiféle fenyegetés nem éri, ugyanúgy marad a kezünkben a kulturális és tudományos hatalom. Csak egy kicsit kellett volna várni, egészen kicsit,

és az egész az MSZMP fejére hullott volna.

Akkor valami értelmesebb felelősségrevonás is felütötte volna fejét. De ezt úgy igazán senki sem akarta, az SZDSZ pedig már a választások után úgy ugrott a megilletődött úriemberekből álló MDF torkának, hogy azok négy évig magukhoz sem tudtak térni. Hiszen nem politikusok voltak, hanem többségében jóravaló urak, könyvtárakból és tudományos műhelyekből. Nem voltak felkészülve erre, nem is lehettek. Végül az MSZMP-nek az SZDSZ-szel kifőzött terve – utóbbi helyen tobzódtak az átvitt, sértetlen egzisztenciák – csont nélkül bejött, és új néven, totális többséget szerezve kormányozhattak, csupán négy évvel a rendszerváltozást követően.

Mára a mítosznak leáldozott, de az okozott kárt még sokáig fogjuk nyögni. Azt kellene egyszer megfejteni, hogy miért hittek sokan ezeknek az embereknek és miért félték őket a jobboldalon. Elvonatkoztatva attól, hogy rettentő okosak, és valami fatális véletlennek köszönhetően rettentő jól kiismerték magukat a komcsik között.

Összesen 96 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az, hogy egy USA helytartó Mark Palmer idetolta nekünk az amúgy is ilyenkor alkatilag nyűzsgő kisjánosokat, petőivánokat, magyarbálintokat, az kb. újabb 50 évre vetette vissza az országot.

Válaszok:
marko11 | 2018. október 29. 23:26

Minden felhatalmazás nélküli illegitim figurák leosztották a zsugát. A nép meg betlizett.

Cascos ávós meg minisztériumi komcsi csemeték. Pető Iván szülei asztalosok voltak. Az ÁVÓ-ban, a Karácsonyt nem ünnepelték. Dafke!
Bauer pár hónapja 43%-t ért el a Hegyvidéken! Technikai taktikailag. Alkotás utcai katonai lakótelepek, Déli pályaudvar, meg a Normafánál élő katpolosok, friderikuszok, gyárfások.

a mi rendszerváltásunkat önjelölt ellenzékiek tárgyalták le - a kis csokornyakkendős irányításával
olyan is lett

az úgynevezett ellenzéki szervezkedések?
kristóf gyerek! és milyen nem un. ellenzéki szerveződés volt nálunk?
megmondom: semmilyen!
Mo. a szovjet blokk irigyelt országa volt, nálunk nem volt bázisa az ellenzéki szerveződésnek
ezért lehettek sztárok az ex szdsz-esek
lásd még Az ügynökök a paradicsomba mennek c. filmet!

Igen, bár tudtuk, de hiányzott mögülünk a forradalmi tömeg, az a 4-5 %-nyi mindenre képes ember. Valamint azt is tudtuk, hogy a magyar nép nem bünteti meg az árulóit és nem tiszteli a hőseit.

Néztük, hogy húzzák szét az állami vállalatokat, hogyan osztják maguknak az e-hitelt. Nekünk meg jutott nagyapám fele földje termelőeszközök és gazdálkodási ismeretek nélkül...

Nem, nem. Jogos Trombitás felvetése. Ez a mi hibánk és bűnünk. Ezért vállalnunk kell a felelősséget. Egyénileg eldönthető, bűn-e vagy hiba, de számot kell adnunk fiainknak, Trombitásnak.
Vannak enyhítő körülmények bőven, de a mi restségünk sajnos benne van a történetben. Nem a haza érdekei voltak az elsők nekünk sem. Ezzel szembe kell néznünk, mert ha nem, akkor nem tudunk megtisztulni soha.

Emlékszünk-e Krassó Györgyre? Mondja- e valaki az ő nevét? Ő pontosan tudta, hogy a kommunistákkal nincs alku. Hittünk-e neki? emlékszik-e valaki Bauer Sándorra? Mansfeld Péterre? Ők vannak-e példaként állítva az ifjuság elé? Ők, akik nem féltek meghalni, amikor a hazának szüksége volt rájuk!

Kik ők ma? Idióták, akik a Mercédesz helyett a sírt választották.
Igenis sok Trombitás kell, akik számon kérnek minket, mert így mi is csak haszonleső multikulturalisták leszünk. Nekünk pedig szembe kell néznünk a múltunkkal. Mert zsidóknak és rómaiaknak egyformán szolgálni nem lehet, hogy Dzsidát idézzem.

Igen. Ezek az enyhítő körülmények. De sajnos emlékszem, amikor az apám csóválta a fejét, hogy bizony nagyapám nem tűrné szó nélkül, ami most folyik. Mindnyájunknak megvoltak a maguk kérlelhetetlen Csurkái és Krassó Györgyei. Akiket megmosolyogtunk, vagy legyintettünk rájuk. Na, ezek a bűnök. És amíg az enyhítő körülmények mögé bújunk, addig az árulóink újra és újra elárulnak majd minket.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés