Az önről szóló cikkek egy jelentős része ezt a kérdést teszi fel: kicsoda Jonny Daniels? Ki ez a brit-izraeli zsidó, aki a lengyel kormány oldalán szólal fel nemzetközi fórumokon?
Angliában születtem és nevelkedtem, majd 18 évesen Izraelbe vándoroltam, hiszen el sem tudtam volna képzelni, hogy zsidóként ne éljek ott. Szolgáltam három évet az izraeli hadseregben, megházasodtam és gyerekeket vállaltam, illetve dolgoztam az izraeli politikában: Danny Danon akkor izraeli védelmi miniszter tanácsadója voltam, és dolgoztam Benjamin Netanjahu kampányán is. Akkoriban Netanjahu tartott egy beszédet, ahol az Irán által jelentett egzisztenciális fenyegetést a holokauszthoz hasonlította. A baloldal őrjöngött: „hogy mondhat ilyet, hogy trivializálhatja a holokausztot?” Én pedig megdöbbentem, hiszen miképp lehetséges, hogy hetven évvel az események után a holokauszt üzenete eltűnhessen? Rájöttem, hogy bár sok csodás szervezet ápolja a holokauszt emlékét, a mi generációnkat nem szólítja meg senki. Úgy döntöttem, saját alapítványt hozok létre, s ez ma a From the Depths (A mélyből [szólok hozzád Uram]). Az első nagyszabású rendezvényünk az volt, amikor 100 EP-képviselőt és 60 izraeli Kneszet-képviselőt kivittünk egy auschwitzi megemlékezésre – és a közös jövőt vitattuk meg. Azt tapasztaltam, hogy Lengyelországban rosszul kommunikálják a holokauszttal kapcsolatos álláspontjukat. Jobboldali zsidóként arra jutottam, hogy jobban meg kell értenünk egymást.
Miben más az ön szervezete, mint bármelyik, a holokauszttal foglalkozó zsidó szervezet?
Liberálisabb vagyok, mint a legtöbb mai liberális, mégpedig abban az értelemben, hogy nem érdekel, kinek mi a politikai nézete. Ha valaki beszélni akar velem, azzal én beszélek. Beszélek a szélsőjobboldaliakkal és a szélsőbaloldaliakkal is, amennyiben nyitottak a dologra. Mélyen hiszek a párbeszédben. Egyes szervezetek azt állítják, hogy a párbeszéd érdekli őket, pedig valójában csak a saját kis buborékjaikban kiabálnak. Az elitek talán kommunikálnak, de az átlagemberek nem – és mégis csak ők állnak a nagy politikai döntések mögött. Az átlagemberek véleménye számít, ez az igazság.
Rádöbbentem, hogy beszélni kell tudni az átlagemberekkel.