A Heti Válasz megszűnésével eltűnnek az ellenfelek, és csak azok maradnak a jobboldalon, akik ellenségként tekintenek a túloldalra.
„Sokan a baloldalon már a Magyar Nemzet bezárásakor is azt mondták, hogy sohasem kértek ezek az újságok, és újságírók bocsánatot a G-nap előtti tetteikért, ezért nem érdemelnek szolidaritást. Ez egy baromság.
Egyrészt kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk a jobboldali sajtó azon része felett, amely azért alapvetően végezte a dolgát? Hogy egzisztenciák, élethelyzetek, kőkemény döntésekről mondjuk ki, ez elfogadható, ez meg nem? Sőt, úgy mondunk ítéletet, hogy nem is látjuk, hogy az adott ember mit tett a mérleg két serpenyőjébe. És még a közelében sem voltunk annak a helyzetnek (bár idősebb balos, liberális kollégák valamennyire talán igen), amikor a saját oldalad árul el téged, használja a lojalitásodat és kényszerít bele olyan szituációkba, amelyekben alapból nem vennél részt.
Másrészt pedig abban a három évben, amíg működhetett viszonylag függetlenül a sajtónak ez a konzervatív, jobboldali szelete, nagyrészt ledolgozták azokat a hibákat, amelyeket elkövettek. Volt hova fordulnia szellemi munícióért annak a polgári közegnek, amely tisztességet, demokráciát akart Magyarországon. Volt egy szellemi otthona ennek a sok tízezer, vagy százezer magyar polgárnak. Ez a szellemi otthon pedig iszonyatosan fontos volt. Nemcsak a konzervatívoknak, hanem baloldaliaknak, zöldeknek, liberálisoknak is. Hogy a túloldalon ne csupán a propaganda, hanem gondolatok álljanak, gondolatok amelyekkel lehet vitatkozni, és fejlődni.
A Heti Válasz megszűnésével most ez szűnik meg végleg. Eltűnnek az ellenfelek, és csak azok maradnak a jobboldalon, akik ellenségként tekintenek a túloldalra. És ami a legszomorúbb, ha tényleg megszűnik a lap, úgy szűnik meg, ahogy létrejött. Egy jobboldali érzelmű oligarcha döntése, és egy jobboldali kormány politikája által.
Hát van-e szörnyűségesebb annál a sorsnál, hogy a független konzervatív, jobboldali sajtót éppen saját politikai oldala végzi ki? És hogy létrejöttét is csak egy szkizmának, és a szerencsének köszönheti?
Igen van szörnyűbb: hogy ma Magyarországon a baloldali sajtó is csak azért létezik, mert oligarchák, ilyen-olyan pénzemberek, sokszor a jobboldali kormánnyal üzletelve, lélegeztetőgépen és életben tartják. Lenne-e 168 Óra, ATV, Klubrádió (bár ez talán lenne), vagy akár Népszava, ha piaci alapon kéne megélniük?”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A spanyol szerző szerint csak egy erősebb uniós együttműködés képes versenyképes választ adni a globális kihívásokra; ennek akadályai lehetnek azok az országok, amelyek vétóval élnek vagy lassítják a döntéshozatalt.
Nem tehetett mást az Euractiv, leírta az igazságot.
A munkahelyi készségek jelentősége folyamatosan nő a munkaerőpiac átalakulásával.
Vitézy Dávid tagad.
