Békegalambok után: ennyit a Nobel-békedíjról

2017. szeptember 26. 11:03
A Nobel-békedíjas burmai államkancellár-asszony etnikai tisztogatáshoz asszisztál, Obama biankó-csekknek kapta meg a díjat a nagy semmiért, az EU békedíjazása egyenesen mulatságos. Van-e még értelme gyarapítani a szekuláris szentek sorát?

Aung San Suu Kyi – nem azért írom le ezt a nevet, hogy újabb nyelvtörőt honosítsak meg a magyarban. A név semmilyen alapműveltséghez nem tartozik hozzá, csak a burmaihoz. Az illető hölgy ugyanis Mianmar (Burma) de facto elnöke, akit épp azért ostoroz a világ, amiért nem tesz valami a rohingja muszlim kisebbséget sújtó népirtás ellen, amit a buddhista többségű ország hadserege hajt végre.

A rohingják száma 1,1 millió – volt, az etnikai tisztogatás kezdete előtt, de azóta már több mint 310 ezren gyűltek össze a határ bangladesi oldalán. Úgy, hogy nem ők az első érkezők, az előző években érkezettekkel tele vannak a menekülttáborok.

Miközben a falvakban szabályszerűen kiírtják és elűzik a népet, aközben Aun San Suu Kyi olyanokat nyilatkozik, hogy nincs itt semmi látnivaló, a Nyugat félretájékozódik, és különben is, a muszlim kisebbség terroristákkal van kapcsolatban, Burma meg biztosítja polgárai biztonságát. 

Aun San Suu Kyire nem pusztán azért haragszik a világ, mert bevédi az etnikai tisztogatást. Hanem azért is, mert ezt úgy teszi, hogy 1991-ben Nobel-békedíjas volt, amiért küzdelmeket folytatott a katonai junta uralma ellen. Neve az 1988-as felkelésekkor lett ismert, 1990-ben pártja 81 százalékkal nyert a választásokon, de a hadsereg nem adta át a hatalmat. 1989-től 2010-ig házi őrizetben tartották, így politikai fogolyként joggal vívta ki a világ elismerését és lett morális tekintély. A 2010-es választásokat bojkottálta, a 2015-ösön pártja 86 százalékkal nyert. Mivel férje külföldi, ezért a törvények szerint elnök nem lehet, de létrehozták számára az államkancellári pozíciót. A hadsereget persze igazából nem lehetett teljesen kiütni a hatalomból, így Aung San Suu Kyi kénytelen azzal közösködni. 

Hogy a népirtás ellen miért nem tesz semmit és miért védi meg, azt nem tudni pontosan – hatalomtechnikai okokból, vagy előjött belőle a buddhista? Fene tudja. Találgatni nincs sok értelme. Négyszázezer aláírás gyűlt össze, hogy visszavonják a Nobel-békedíját, ám a Nobel-bizottság leszögezte, hogy a díj nem vonható vissza. 

A felelősségét viselő – vagy épp nem viselő – politikussá avanzsált, egykori ellenálló mostani viselkedése

nem csak a saját tekintélyét tépázza meg, hanem nyilvánvalóan a Nobel-békedíjét is. 

S a díj történetében nem ez az első, kétségekre okot adó díjazás. A burmai ellenálló annak idején legalább rászolgált a díjra, csak későbbi pályafutása tette arra méltatlanná – ha azzá tette.

A Nobel-békedíj nem 2017-ben vált komolytalanná, hanem akkor, amikor 2009-ben biankó-csekként megkapta az épphogy megválasztott Barack Obama. A hivatalos indoklás szerint „a nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéséért”. Ez nyilvánvaló kamu volt, tekintve hogy azelőtt Obama chicagói aktivista, ügyvéd, alkotmányjogász, egyetemi tanár, illinois-i és szövetségi szenátor volt, semmi több. Kortársai közül csak egyvalaki lett kevesebb politikai-kormányzati tapasztalattal elnök, mégpedig mostani utóda, Donald Trump. A nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közti együttműködés elősegítéséért nem sokat tett, hacsak nem az amerikai törvényhozás külügyi bizottságának mezei tagjaként – amit tisztelettel kétlünk. Elnöksége kezdetén persze máris megkezdte a tartós világbéke felépítését, pusztán akisugárzása által és az enyhülési politikával – de ki látott már olyat, hogy egy épp kezdő elnöknek lepasszolnak egy békedíjat? A chicagói feketék szabadidejének szervezéséért, illetve tanári kvalitásaiért bizonyosan megérdemelhet valamilyen kitüntetést, de azt nem Nobel-szinten szokás díjazni. Szóval a biankó-csekk annak szólt, hogy az elnök fekete – márpedig éppen a baloldal szokta hirdetni, hogy nemzeti, faji, nemi hovatartozás nem érdem kérdése. Másrészt a biankó-csekk annak is szólt, hogy Obama enyhülést ígért, csapatvisszavonást, békés(ebb) rendezést. Ezt meg is tette, de a világ, s főleg Szíria, nem járt vele jól.

Aztán itt van az Európai Unió 2012-es Nobel-békedíja, amiért „több mint hat évtizede segíti elő a béke, a megbékélés, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását Európában”. Nem létezik, hogy a bizottság nem bírt találni egy természetes személyt, aki valami veszélyesebb terepen dolgozik Európánál, s azt sem mondhatnánk, hogy a Nobel-bírák számára létszükséglet volt az EU-nak való benyalás. Azóta az EU folyamatos válságban van, kapja az ívet, jogosan-jogtalanul, rendesen. Kétségtelen, hogy legalább papírja van róla, hogy előmozdította a béke ügyét, azt lobogtathatja a kritikusok előtt. 

Aztán ott van a világvége-hangulatot előmozdító Al Gore 2007-es Nobel-békedíja, amit az éghajlatváltozás kapcsán homályban élő milliók felvilágosításért kapott – nem mintha nem dőlt volna már minden nap akkor is a médiából a klímaváltozás, már akkor is morálisan aggódtunk az olvadó északi sarki jég, a leszakadó jégtáblán kérdőn maga elé néző jegesmaci, a süllyedő szigetek, Florida, a kihaló állatfajok és a (nem létező) pekingi levegő miatt. Kár, hogy két évvel később kitört a klíma-gate, a kiderült, hogy a University of East Anglia nemzetközileg nagyon fontos klímakutató intézetében tudományosra egyenesítették ki az előző évszázadok-évezredek kisebb-nagyobb klímaváltozásait mutató grafikonok vonalait, meg előre lebeszélték, hogy a felmelegedést nem kizárólag az ember tevékenységének tulajdonító („felmelegedéstagadó”) kutatók cikkeinek közlését jól megtagadják – ha ugyanis azok nem jönnek le az „elismert” szaklapokban, akkor lehet mutogatni, hogy a tudományos közösség kiveti magából az „olajcégek által fizetett” árulókat. 

Totális vicc Wilson elnök békedíja (1919 – Wilson amúgy rasszista filmeket vetített stábjának a Fehér Házban), Jimmy Carter díja, az ENSZ sokadik díja Kofi Annan ENSZ-főtitkárral közösen (2001, indoklás: „egy jobban szervezett és békésebb világ érdekében végzett munkájukért”, aha), és még sorolhatnám. A díjazottak között se szeri, se száma a különféle békeszervezeti titkároknak. 

Vannak számosan persze, akik valóban kiérdemelték a díjat, tényleg a bőrüket vitték vásárra,

vagy éppen ugyan az életüket nem kellett félteniük unalmas politikusként, de tető alá hoztak egy-egy békeegyezményt. Ezek tényleg komoly teljesítmények. (Utóbbiak közül az egyik Henry Kissinger, aki a vietnami békekötésért kapta a díjat, de máig sokan kritizálják ezért a testületet). 

Nagy vitákat váltott ki, hogy megkapta a díjat Gorbacsov, Jichák Rabin, Simon Peresz és Jasszer Arafat; és persze sokaknak lennének alternatív jelöltjeik, akik nem kaptak díjat, de állítólag kellett volna: Gandhi, II. János Pál, Václav Havel, satöbbi. (Csodálkozom, hogy Gandhi nem kapott, azon viszont nem csodálkozom, hogy a pápa nem kapott – habár szimpátiáim a pápához húznak, a Gandhi-kultuszt meg nem értem.)
Bizonyára a bírák azt mondanák, amit a politikusok is szoktak, s joggal: nincs tökéletes döntés, kritikusok mindig lesznek. A hibahatár azonban így is erős, az eddigi díjazottak listájáról első ránézésre a felét kiszórnám. Nem néhányat – hanem a felét. 

Leginkább viszont egyszerűen megszüntetném a díjat. A Nobel-békedíjasoknak amolyan szekuláris szenteknek kellene lenniük: tisztának, katharnak maradni azonban eléggé nehézkes ebben a világban, mint azt a burmai hölgy példája is mutatja. A díjvisszavétel ezzel együtt hülye ötlet, hiszen ha valaki valamiért megkapta, az a teljesítmény nem lesz semmissé akkor sem, ha később méltatlannak bizonyul az illető a kitüntetésre. 

Szent Ágoston elég sokat elmélkedik a Civitas Deiben a politikussorsról. Nyomában az első évszázadok teológusai sokat kínlódnak azon, hogy lehet-e szent egy politikus – sőt, hogy egyáltalán üdvözülhet-e. Ezért aztán az anyaszentegyház meglehetősen ritkán avatott szentté politikusokat – a legutóbbi időkig ezen királyokat kell érteni.

A dilemma István, a király című rockoperánkban is kifejeződik: a jó célért ölni kell, akkor most mi van?

Felel rá persze az emberfia: „kardot hoztam, nem békét”. Ennek fényében aztán elnöki éveit megkezdő politikusnak adni békedíjat, az különösen pikáns. Másik kérdés: aki az elnyomás ellen küzd, biztos, hogy békésen és a békéért küzd? (Talán, áttételesen, igen – Szent Ágoston: a béke a rend nyugalma). 

Persze akad pár szentté tett lovagkirály, királyeszmény, nálunk rögtön Szent István és Szent László. De ez a dolog természetéből fakadóan – a boldoggá, szentté avatás a mennybe jutást hivatott „hivatalossá tenni” – posztumusz kitüntetés. Aki tehát rászolgált a szentségre, az később már nem fog méltatlannak bizonyulni. Egyébként meg: jelen állapotában valószínűleg sem a szentség, sem a Nobel-békedíj nem izgatja.  Az egyház intézményeket elvből nem emel oltárra, tudva tudván, hogy az intézményeket is emberek alkotják, vezetik. Meg hát: az intézményeknek nincs lelkük.

A Nobel-békedíj nemes próbálkozás volt, és még csak kantiánus kitüntetésnek sem kell elkönyvelnünk, hiszen az egy konkrét szituációban való küzdelem a békéért nem feltétlen az örök világbéke elővételezése. De az Al Gore- az Obama-, az EU- és az Aun San Suu Kyi-díj fényében meglehetősen komolytalanná vált a nobeliánus békedíjazás. Látva a gyakran erőltetett, általános indoklásokat, biankó-csekkeket és utólag etnikai tisztogatást védő békeharcosokat, lehet, hogy jobb lenne véget vetni a Nobel-békedíjnak elnevezett globális udvariaskodásnak.

Összesen 78 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Na, azért a rohingjákért nem kellene könnyet hullatni. Meg kell nézni videón, hogy mit is csinálnak konkrétan. Mint a sáskák kiözönlenek a mecsetjükből és megrohamozzák a buddhista és egyéb vallású békés embereket Burmában és ölnek, fosztogatnak, mint egy rablóbanda. Gyerekekkel az első sorban.

Én azt a burmai elnököt nem ekézném, hanem támogatnám a rohingják kiirtásáért! Ők az iszlám, ez lesz a mi osztályrészünk is, ha hagyjuk, hogy többségbe kerüljenek!

Ő ugrasztotta össze?

Szerintem inkább a ti gyűlöleteteknek a tárgya és alanya ő és erről nem ő tehet, hanem ti.

Jellemző módon mást nem is tudtok felhozni , ha politikáról van szó, csak az ORBÁN-t. Aztán csodálkoztok, hogy a gyűlöleteken túl élnek ebben az országban olyanok is, akik nem hajlandók a gyűlöletnek azon a fokán égni, ahol ti égtek! Szánalmas idióták!

Csak a szokásos iszlám világlátás. Ha nem taposod el, akkor azt hiszik, hogy gyenge vagy. El sem tudja képzelni egy muzulmán, hogy létezik olyan, hogy te, habár erőd lenne hozzá, nem gyilkolod le őket, mert nem leled örömödet a gyilkolásban.

A rohingják erősnek érezték magukat ezért nekiálltak a buddhistákat gyilkolni és fosztogatni. Ennyi a történet

Ugyan, kérem!
A legközelebbi Nobel békedíjas Merkel lesz.
Különben is, mikor kapott bármelyik becsületes, tisztességes ember bármilyen díjat is?

Egyetértek. Már a díj elnevezése is rossz emlékeket ébreszt bennem a szocialista "békeharc" kapcsán. Jól emlékszem, amikor a Szovjetuniót kellett éltetni, meg a kommunista diktátorokat, mint a béke harcosait. Miközben pontosan tudtuk, hogy Marx óta a kommunisták el akarták pusztítani a nekik nem tetsző "rendszereket" és "reakciós" társadalmi osztályokat.

Politikusokat nem kellene a Nobel díj szintjére felemelni, mert a politikával kapcsolatban legfeljebb utólag lehetséges többé-kevésbé konszenzusos megítélés. A királyok szentté avatásával kapcsolatban is komoly kételyek voltak az egyházban, teljes joggal.

A burmai konfliktussal kapcsolatban pedig ajánlom Szilvay úrnak, hogy óvatosan bánjon a "népirtás" kifejezéssel. Nem tudjuk pontosan, hogy mi történt, de korábban mindig a muszlimok voltak a felbujtók és az öldöklők. A buddhista alapból nem az az erőszakoskodó fajta. A burmai muzulmán terjeszkedésnek egyértelműen inváziós jellege volt.

Ráadásul ezek a rohingják mentálisan szétesett roncstársadalomnak tűnnek, amely az iszlám világban is ritkaság. S minden roncstársadalomra az a jellemző, hogy nincs olyan szokásrendszere, amely valamilyen rend keretei között, egyensúlyban tudná tartani. Túlszaporodnak, nem tudják maguknak a szükséges javakat előteremteni, ezért elveszik azoktól, akiknek van. A bűnözés megélhetéssé válik számukra. Jellemző, hogy Bangladesben is ellenségesen fogadják őket, és a hajóikat senki nem engedte kikötni.

Az iszlamista roncstársadalomnál szörnyűbbet elképzelni sem lehet. Ez egy kulturális katasztrófának tűnik, amelyre nincs megoldás. A burmai politikusasszony alighanem százszor inkább visszaadja a békedíját, mintsem visszaengedje a rohingjákat az országába.

Köszönöm, ezt nem ismertem!
Nagyon igaz!

Mianmar szerint csak a muzulmánokkal van baj, a többi kisebbséggel nincs probléma.

Egyébként azon a vidéken a muzulmán-nem muzulmánok közt régóta folyik a harc, elég csak India és Pakisztán viszonyát megnézni.

A rohingyák meg menjenek Pakisztánba, de semmiképp se ide, Európába.

Nagyon egyszerű én éppen a 10 gyerekem és számos-számtalan utódom védelmében mondom, hogy ezeket ki kell irtani.

Pont olyan harag tölt el engem a cicuska-kutyuska fronton megjelenő álhumaninista széplelkűség láttán, mint azon a tényen, hogy egyesek szerint a viperát be kell tenni a gyerekem ágyába, hogy kapjon még egy esélyt. Nem. Nem gyereküléssel meg bukósisakkal kell védeni a gyereket, hanem az iszlámtól, a liberalizmustól, meg a széplelkű idiótáktól!

Európa vezetőivel ellentétben NEKEM, van jövőm! Védem, ahogyan azt védeni kell!

Nem, te nem tudod, hogy mit beszélsz! Itt nem arról van szó, amit ti feltételeztek, hogy "minden vallás egyforma"

Nem lehet párhuzamot vonni a vallások és az iszlám között, bármit is hazudik magáról az iszlám. Bármennyire is hiszi azt a liberális ütődött banda, hogy majd ők befolyásolni és vezérelni tudják majd az iszlámot. Nem fogják. Álomvilágban éltek és próbáltok minket tartani. Csak nem sikerül.

A háború már folyik, csak az idióták még úgy tesznek, mintha nem látnák. Az iszlám nem vallás, csak leöntötte magát egy idióta vallási szósszal. Egy erőszakos társadalmi forma, amelyik az elpusztításunkra szövetkezett. Addig kell fellépni ellene amíg lehet.

Szerintem meg egyszerűen más népek törtek Burmára, akiket, buddhizmus ide, vagy oda, de nem tűrtek meg a burmaiak.

Egyébként Mianmarnak a katonai junta hívja az országot, nem a burmaiak.
Itt is arról van szó, hogy a békés buddhistákról azt hiszik, hogy gyengék, aztán, ha kiderül, hogy nem, akkor megy az álmélkodás.

Valamiben egyetértünk.

Megbántottam az elképzelésedet a nagycsaládos anyáról? Jajj, de sajnálom! ...ja, nem is.

Amire büszke vagyok, a 14 gyerekes dédnagyanyám puskával védte meg a házát, míg a dédnagyapám orosz hadifogságból próbált hazaszökni. Művelte a földeket és irányította a gazdaságot. Ő a példaképem és leszarom, hogy te mit gondolsz ebben a témakörben. Ja, és pap fiút nevelt. Katolikus papot, annak ellenére, hogy ő maga evangélikus volt.

Viráglelkű nők nem lesznek nagycsaládosok, jó reggelt!

Látom, ítélkezésben egészen otthon vagy!

Igen, a szónak abban az értelmében, hogy a vadállat nem veszítette el az életerejét és életkedvét, abban az értelemben valóban vadállat vagyok. Aki él és élni akar ( meg élni is hagy, de ezt nem mondom egy ilyen senkiházi farizeusnak).

Sajnálom, ha azt vártad, hogy most előveszem a zsebkendőmet és zokogva követelem, hogy gondolj mást rólam! Kiábrándítalak: nem.

Sosem olvasom el a farizeusok kioktatását és kenetteljes példabeszédeit, a tiédet sem.

Rothadtul nem érdekel, hogy vallásos vagy-e vagy csak Ferenc pápától jött meg a kedved a Szentírásra.

Farizeus vagy a legrosszabb fajtából!

Farizeus. Nekem viszont ennyi jön le belőled! Nem mintha többre lennék kiváncsi!

Ja, hogy itt tartunk? értem.

Valakik ránk akarják erőltetni az idegen vallást, kultúrát és embereket. Nem tudjuk miért, nem tudjuk kik.

Van egy társadalmi réteg, akik varázsütésre felállnak, és határozottan kijelentik, hogy az ég piros, a fű meg lila. Ha valaki azt merészeli mondani, hogy de hát gyerekek, az ég kék, a fű meg zöld, akkor arra azt mondják, hogy rasszista, iszlamofób meg a többi sületlenséget, az ideges lesz és túlzásokba esik. Ahogyan egyébként én is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés