Nincs meg a nemzeti minimum, a szolidaritás a velem egy nyelvet beszélővel, nem tart össze magyar a magyarral. Valahol itt keresendő Trianon gyökere is, hisz egy önmagával meghasonló társadalom könnyű préda a külső ellenségnek.
Ha túl akarunk lépni ezen a beteges, a trianoni sírgödörhöz vezető állapoton, ideje lesz megfogadni az idei csíksomlyói búcsú szónokának szavait: »Arra kérem minden magyar testvéremet (...), kapaszkodjunk össze az imában, tudjunk őszintén megbocsátani egymásnak, akarjunk összefogni nemzetünk és hazánk sorsának jobbra fordítása érdekében. Így teremtsük békét önmagunkban, családunkban, országainkban, és legyünk egymás társai a köztünk szeretetben megvalósuló Isten országa építésében. Szüntessünk meg minden viszályt, haragot és széthúzást, segítsük egymást, hogy minden jó cél, minden nemes szándék közös életünk fejlődését és gazdagodását szolgálja.«”