Az Alaptörvény 17. módosítása nem számolja fel a NER eredendő bűnét, bár vannak erényei

„Mindenképpen pozitívum még a kormányzat felségterületéhez tartozó közpolitikai kérdések kiszabadítása a kétharmadból, az információszabadságot szűkítő közpénz-definíció, a Költségvetési Tanács vétójoga, valamint az önálló szabályozó szervek eltörlése, de önmagában az alkotmánybírói felső korhatár visszavezetése is. Csakhogy ezeket az erényeket néhány vészjósló tényező árnyalja! Az önálló szabályozó szervek ugyan eltűnnek, de a 6. cikkel megjelenik az Alaptörvényben egy újabb, a demokratikus kormányzásról leszakított végrehajtó szerv, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal. Az ügyészség alkotmányos jogállásával és vádmonopóliumával tisztázatlan viszonyban lévő, bírói kontroll nélkül, a korábbi kormánypártok fenyítésére életre hívott inkvizíciós hatóság. A nemzeti vagyonvédelmi buzgalom szépséghibája, hogy a nemzeti vagyon védelmére vonatkozó sarkalatosságokat (Alaptörvény 38. cikk /1/-/2/ bekezdés) is sikerült kimetszenie a módosítás 10. cikkének. Az állami költségvetés feletti alkotmányossági kontroll visszaállítása és a Költségvetési Tanács költségvetést megállító jogának megszüntetése ugyan helyes, de ezek helyébe, az államadósságfék fenntartása érdekében, az alkotmányozó hatalom nem ültetett semmit.

A posztkommunista korszakban éppen a nemzeti vagyon védelmére vonatkozó alkotmányos garanciák és az államadósságfék hiányában lehetett kifosztani Magyarországot.

Magyar Péter miniszterelnök bejelentette, hogy új alkotmányt akar. Mi az akkor, ami nem várhat addig? Ha ugyanis a liberális jogállam mielőbbi helyreállítása lenne a cél, egészen másként nyúltak volna hozzá a hatályos Alaptörvényhez. Mondjuk megtörik a pillanatnyi kétharmad abszolút hatalmát. A parlamenti ciklushossztól elválasztott időtartamú közjogi megbízatások visszavonásával épp az ellenkezőjét tették. Az alkotmánybíró-választás továbbra is egycsatornás, és a jelölésnél sem tértek vissza a NER előtti paritásos rendszerhez. A liberális jogállam helyreállításának első számú követelménye, hogy eltörlik a politikai szabadságjogok önkényes korlátozására lehetőséget adó passzusokat: az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdését és a XVI. cikk (1) bekezdés második mondatát. Nem tették meg.

A Budapest Pride betiltására ma éppúgy adott a törvényes lehetőség, mint 2026. április 12. előtt. Nem élesztették fel a NER-ben megsemmisített szociális jogállamot sem: továbbra is csak államcél és nem alapjog a szociális biztonság (Alaptörvény XIX. cikk). Az alkotmányos intézményrendszerben a NER egyik legjelentékenyebb kártétele az volt, hogy „háromfejűvé” (Kúria elnöke, Országos Bírósági Hivatal elnöke, Országos Bírói Tanács) tette az igazságszolgáltatás irányítását, és ezzel önmaga generálta a bírói kar átpolitizálódását. Ehhez sem nyúltak hozzá, ellenben odadobták a Kúria és az OBH elnökeinek sorsát a bírák közé.

Majd a Tisza-appra feliratkozott és a Szalay utcában tüntető bírók is dönthetnek Varga Zs. András és Senyei György Barna visszahívása felől.

A sürgősség okának felfejtéséhez segítségül szolgál a Tizenhatodik és a Tizenhetedik Alaptörvény-módosításokból kirajzolódó mintázat. A szólás- és a gyülekezési szabadság elé emelt korlátok elbontásánál, a szociális jogállam visszaállításánál fontosabb volt a szuverenitásvédelemre rendelt szerv felszámolása, a visszamenőleges hatályú miniszterelnöki és képviselői cikluskorlátozás, az előző parlamentektől nyert közjogi megbízatások visszavonása, az inkvizíciós hatóság felállítása, a nemzeti vagyon védelmét garantáló sarkalatosság eltörlése, az államadósságfék meglazítása. S tegyük a két alaptörvény-módosítás mellé a Tisza-kabinet két legfontosabb bejelentését: Magyarország csatlakozik az Európai Ügyészséghez és 2030-ig teljesíti az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumokat.”

Nyitókép: Kisbenedek Attila/AFP