Nyilván sokan nem helyeselnék azt sem, ha Magyar Péter felgyújtaná a Sándor-palotát

„Utolsó gondolatok az államfőt érintő egymondatos alkotmánymódosításról:

1. A politikában az eszközök nem mellékesek, valójában a célok és az eszközök együttesen mutatják meg a hatalomgyakorlás milyenségét. Nem mellékes, hogy az ellenfelet betiltom vagy tisztességes versenyben legyőzöm, ahogy nem mellékes az sem, hogy az alkotmányosságot tiszteletben tartva vagy azt figyelmen kívül hagyva érem el a politikai céljaimat. A gordiuszi csomó kibogozása és átvágása sem ugyanazt jelenti. 
2. A választók (akik a Tiszára szavaztak) a cél elérése adtak felhatalmazást. Ebben valóban jelentős a különbség a Fidesz 2010-es alkotmányos barkácsolása és a mostani lépések között. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a felhatalmazás korlátlan. Nyilván sokan nem helyeselnék azt sem, ha Magyar Péter felgyújtaná a Sándor-palotát, pedig a célt azzal is el lehetne érni. 
3. Versengő politikai rendszerben a politikai teljesítmény az, ha legitim politikai eszközökkel érem el a lemondásokat vagy az alkotmányosságnak megfelelő eljárásban válik üressé az államfői szék. Az egymondatos  jakobinus huszárvágás nem ebbe a körbe tartozik.
4. Miután más alkotmányos korlátja jelenleg nincs a kétharmados hatalomnak, kizárólag a 141 kormánypárti képviselő belátásán múlik, hogy valóban erre az útra kívánnak-e lépni, hogy olyan precedenst teremtenek-e, amelyre sokáig emlékezni fog a magyar közélet. 
5. Általában nem szoktam nyilvánosan tanácsokat adni a politikusoknak, mert azt gondolom, hogy az elemző dolga a politikai események értelmezése, nem pedig a partvonalon kívülről történő bekiabálás. Ahogy azonban a Fidesz 2010-es alkotmánymódosításakor és még néhány más esetben is megtettem, most is fontosnak tartom, hogy rögzítsük: szerintem határátlépés történik. 
6. Sólyom László aszófői beszédében így fogalmazott: "A biztonság legfontosabb eleme azonban az volt, hogy az alkotmány alapján kiépült egy alkotmányos kultúra. A kultúra, a kulturált viselkedés önuralmat jelent, íratlan közös szabályokhoz igazodást, a többiek megbecsülését. Mindenki érti, hogy mire gondolok, ha azt mondom: van, amit nem tesz meg az ember. Van, amit jóérzésű, rendes ember akkor sem tesz meg, ha a jog betűje szerint megtehetné."
7. S akkor vissza az elemzéshez.”

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt