Alkoholista volt-e Horn Gyula?

„Alkoholista volt-e Horn Gyula? 
Szóba került ez a téma egy korábbi bejegyzésem alatt. Most csak összeszedtem néhány érdekes, néhol szórakoztató, néhol inkább szomorú forrást. 
A titkárságvezetője szerint a néhai miniszterelnök 1994 óta már nem ivott. Azaz csak ritkán. 
»Az alkoholfogyasztástól 1994-ben történt balesete után az orvosok eltiltották. Nem bírta az alkoholt, ha egészen keveset is ivott, meglátszott rajta. A szesz kétféleképpen hatott rá: vagy jókedvű lett tőle, vagy hallgatag – emlékezett titkárságvezetője. Időnként azonban nem tudott ellenállni egy pohár sörnek vagy fröccsnek. Baráti körben, kötetlen beszélgetés alkalmával megivott egy-két pohárral, de részegnek soha nem látták.«

Egy forrás nem forrás. Nézzünk egyet a fiatalkoráról. Régebbi cikkemben (link a kommentek között) megírtam, hogy a fiatal Horn a szovjet tanulóévek után pufajkásként vett részt a forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásban, majd a megszállók tolmácsaként dolgozott a Külügyminisztérium szovjet főosztályán. Ezután került Szófiába, ahol párttitkárként és besúgóként is dolgozott egyszerre. Bár dossziéit feltételezhetően eltüntették, egy a szintén az állambiztonságnak dolgozó néhai konzul munkadossziéjából kiderül, hogy Horn »Harcos« fedőnéven szolgálta a hálózatot. A jelentés szerint Horn már akkor is »becsülettel« alkoholizált, sőt, éppen »italos állapotában« bukott le az állambiztonság egy másik ügynöke előtt.

Lépjünk tovább: '95-ben nagy vihart kavart a sajtóban az az állítólagos amerikai elemzés, amelyben Horn alkoholizmusával foglalkoztak. Csintalan Sándorék és a többi MSZP-s beosztott rögtön kiállt Horn józansága mellett, és – ha jól látom – leginkább az SZDSZ-t sejtették az ügy mögött. A »hálátlan« koalíciós partnert. 

De mit írtak? 
»Az amerikai kormányzati szakértők által összeállított értékelésben a szerző állítása szerint megemlítik még, hogy Horn Gyula „kelet-európai normák szerint nem iszákos – csak éppen sok alkoholt fogyaszt, leginkább vodkát –, de amerikai normák szerint alkoholistának nevezhető”«.
Mások mellett R. Székely Juliannának jutott az a nemes feladat, hogy visszavágjon az amerikaiaknak. Hol máshol, mint az Ipper Pál-féle, kőkomcsi 168 órában:
»Ha egy békésen iszogató kelet-európait rögvest részegnek titulálnak, ha átkelt az óceánon, mit várhatunk a társadalmi együttélés finomabb szabályai terén? Aki őszerintük merev és zárkózott, az Kelet-Európában talán csak disztingvált úriember. Nem vihog egyfolytában, amerikai módra, nem veri hátba rögtön az ismerőseit és kóla helyett normális innivalókkal kínálja őket. Egyáltalán, kik ezek a kormányzati szakértők?«

Jól megmondta az imperialistáknak!  
Más idők jártak még akkoriban, egy évvel korábban, a '94-es kampány idején még a Horn kampányelőadását felvezető Markos György is így viccelődött:
»A helyszínen Korózs Lajos egri elnök üdvözölte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Markos György humoristának, aki többek között nehezményezte, hogy nem lehet már Ceausescu-vicceket mesélni, ugyanis lelőtték a poént. Szót ejtett még Ivan Ivanovicsról, aki töltött káposztát vacsorázott, majd vodkával próbálta szétcsapatni. A vodkák annak rendje-módja szerint be is köszöntek a káposztának: én vagyok a vodka, Ivan Ivanovics egészségére. A tizenharmadik után unta meg a töltött káposzta a dolgot és így szólt: felmegyek már, megnézem magamnak ezt az Ivan Ivanovicsot. 
Az egybegyűltek hahotájával kísért programot azzal zárta, hogy elmondta, mi a különbség külügyminiszterünk és Magellán között: az, hogy előbbi mégnem érte el a Horn-fokot. A politikamentes akrobatikus rock and roll után kászálódott ki a közönség soraiból Horn Gyula a pulpitusra, aki, hogy a tréfás hangvétel megmaradjon, megígérte: rövid lesz, tudniillik ellenkező esetben a publikum nem éri el a tv-híradót.«

A vége? Győzelem.
Aztán teltek az évek, Horn Gyulától mások mellett Szanyi Tibor is átvette a stafétát. Illetve a poharat. Ezzel kapcsolatban hadd idézzem ezt a szórakoztató Barikád-cikket 2013-ból: 
»Sőt, ha már Szanyinál tartunk, talán sokan emlékeznek egy bizonyos angyalföldi lakossági fórumra, amit a 2006-os országgyűlési választás előtt három nappal tartott Horn Gyula társaságában. „A szocialista párt az egyetlen az országban, aminek nincs szövetségese... Egyedül vagyunk, Tibor! Egyedül! Te meg én. Meg a nézők” – mondta Gyula bácsi, amin Tibor annyira meglepődött, hogy gyorsan kikapta ivócimborája kezéből a mikrofont. 
A »szabad madarak« pillanatok alatt repültek ki az öreg szocialista fejéből, szegény Tibor pedig akkor annak ellenére nem találta a szavakat, hogy ő nem volt részeg.”
Hát, egyelőre ennyi.”

Nyitókép: A Hálózat - Mező Gábor Hivatalos Oldala

***