„Van egy tenger, ami Magyarország, és a két partról nézzük. G*cire nem akarom ezt” – Fú, ez nagyon mély!

Ünnepel az ellenzéki sajtó: újabb celeb nyilvánult meg – úgymond – közéleti kérdésekben. Dekódolásuk szerint ráadásul – akárcsak mondjuk Caramel vagy Kiss Tibi – a ByeAlex művésznevű popzenész is alighanem kormány-váltást akar. 

Imigyen szóla az énekes egy koncertjén:

azt akarom, hogy a magyar emberek újra boldogok, kiegyensúlyozottak legyenek, és arra vágyom, hogy amikor kimegyek az utcára, akkor ugyanazt érezzem, mint amikor itt vagyunk a fesztiválokon, és mindannyian szabadok és gyerekek vagyunk. És aki ezt nem tudja nekünk nyújtani, annak viszlát.” 

A Magyar Péternek szekundáló HVG ezt a két csajozós-bulizós nóta között elhangzó kifakadást egy laza nyári fesztiválon mintha egyenesen az Orbán-rendszer bukása újabb előjelének látná, amolyan „független” megközelítéssel, hasonlóan ahhoz a néhány naphoz, amikor rengetegen megnézték Majka egyik politizáló számát a videómegosztó oldalon.

„Úristen, ez már annak a jele, hogy a híres emberek ki merik nyitni a szájukat, ez valami új helyzet?” – kérdezgetik ilyenkor egymástól a Tisza-párti kommentelők meg a balos médiamunkások az elemző műsorokban, hozzátéve, a magyarok szörnyűséges megosztottságának ezek szerint Magyar Péter fog véget vetni.

– nyilván most már a celebek is látják ezt, és majd jól ráhatnak a közönségükre, akik leszavaznak a Tiszára. Ilyen egyszerű. Vagy mégsem? 

Közhely, hogy a hollywoodi színészek meg az amcsi popsztárok szinte kivétel nélkül a Demokrata Párt elnökjelöltje mellé állnak, hasonló gondolat­meneteket eregetve, mint magyar kollégáik. A tavaly novemberi voksolásnál ez különösen is így volt az Egyesült Államokban: Donald Trump ellen kiállni szinte afféle kötelesség lett a tengerentúli celebvilágban. Aztán az eredmény láttán patakokban folytak a könnyek a dúsgazdagok villáiban.

A „híres emberek” politikai meg­közelítései és társadalmi mélyelemzései színvonalban itthon is nagyjából lefedik a legújabb ellenzéki kihívó mondanivalójának mélységét, ami kábé ennyi lenne: ha nincs Orbán, minden jobb lesz. Persze valójában Magyar sem akarja, hogy úgy érezzük, „mindannyian szabadok és gyerekek vagyunk”, sőt. Valahogy most mégis belelátják jó páran. 

Nincs valódi identitás, program, vízió, terv, csak holmi habókos gyűlölet és dac, amit mégis a „szeretetország” eljöveteleként festenek le a Kontroll.hu-nál és társainál. 

A magyar emberek boldogulására jóval nagyobb hatása van például annak, hogy Ukrajnát felveszik-e gyorsított pályán az Európai Unióba, magára tud-e találni az évek óta padlón lévő német gazdaság, vagy épp megkapjuk-e végre a nekünk járó uniós forrásokat. És persze annak is, meg tudja-e őrizni ez az ezeréves állam a mozgásterét, a döntési képességét és a szuverenitását.

Márpedig a jelek szerint ebben a meccs­ben Magyar Péter áll vesztésre.

***

(Nyitókép: MTI / Nyikos Péter)