Menetelés és más határátlépések

„A látványos kontrasztot – a hazai vidéken gyalog átvágó Magyar és követői falvak és városok lakóival beszélgetnek, a helyiek megvendégelik őket, az Alföld gémeskútjánál időznek stb., míg párhuzamosan a «harcosok» agresszív, csikorgó retorikával és fellépéssel próbálkoznak, ráadásul pedofilt is találnak a résztvevők között – a Tisza elnöke ügyesen kihasználta, és önmagukat a béke és barátságosság megjelenítőjeként definiálta. Ezt a megnyertnek tűnő bő hetet sikerült elrontania a végén, amikor Nagyváradon kémkedéssel gyanúsította meg az RMDSZ-t, amit a szervezet azonnal és éles hangon visszautasított. Ez a kijelentés megint arról árulkodik, hogy az indulataival még mindig nehezen birkózik meg a pártelnök. 

Évtizedek óta tudjuk, hogy az RMDSZ kényes helyzetben kénytelen politizálni, ráadásul egy gyűjtőpárt. Akadnak benne konzervatívok, liberálisok és baloldaliak egyaránt, akik közt egyensúlyt kell tartania a mindenkori vezetésnek. Közben együtt kell működniük az éppen aktuális román és magyar kormánnyal is, ami szintén balanszot igényel. Teljesítményük előtt csak kalapot lehet emelni: többszöri kormányzati szerepvállalásuk és Románia EU tagsága segített a legtöbbet békeidőben az erdélyi magyarságnak az elmúlt 100 évben. Tiszteletlenség őket sértegetni.

Egy, a számára jól induló történetet tett zárójelbe tehát a Tisza vezetője, így ez az ügy is részévé válik azoknak a baklövéseknek, amelyeket az elmúlt egy évben követett el (mások sorozatos lehallgatása, ígéretek és tettek ellentmondása, komolyan vehető program, csapat és szakértők hiánya, az önkontroll nyilvános többszöri elvesztése, stratégiai tévedés az európai porondon történő, Magyarországgal kapcsolatos fellépésben, a Kollár-ügy, az ukrán kérdésben a híveinek a megszavaztatása stb.).

Továbbra is nyílt és fej-fej melletti a küzdelem a honi közéletben, de érdemes odafigyelni rá, hogy ha késlekednek az eredmények, akkor egyre inkább átveszi a szerepet az ellenségképgyártás. Akkor jönnek a kémek, a külföldi ügynökök, az idegen beavatkozás, a leleplezendő összeesküvők és a harcos retorika a hazájukat elárulni kívánók ellen. Teljes abszurditás, hogy azt az Európai Uniót, amely a mi otthonunk is és amellyel szuverenitásunk egy részét közösen gyakoroljuk, ahonnan húsz év óta jelentős támogatást kapunk, azt beavatkozó külföldinek tekintjük. Rosszabb korszakaiban hasonlót átélt már Magyarország. Éppen ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy újra egymásban keressük az ellenséget. 

A demokrácia alapja a vita, de el kell sajátítanunk azt a kultúrát is, amelyben az ellenfelünket nem hazaárulónak és börtöntölteléknek tekintjük, hanem az országért és nemzetért aggódó vitapartnernek, akivel legfeljebb nem értünk egyet. Ennek a kultúrának a megteremtése ugyancsak hazánk érdeke ma, ahogy a kapcsolataink normalizálása is a szövetségeseinkkel.”

Nyitókép: Peter Schulz