A hazugság és a káosz mint politikai cselekvés

Kedves olvasóink kívülről fújják már Kollár Kinga európai parlamenti képviselő meglepően őszinte szavait, így nem ismételném el. A Tisza Párt két egymásra épülő állítást fogalmaz meg: egyrészt támogatja, hogy az Európai Unió a számos jogcímen már régóta esedékes kifizetéseit ne teljesítse Magyarországnak, másrészt elvárja, hogy a kormányt megbuktatva őt segítse hatalomba, s majd akkor fizesse ki a pénzt. Ebből okszerűen következik a nevezett képviselő öröme: ami az országnak rossz, az nekik jó.

Mindent a hazáért, kivéve a hazát – mondta Deák Ferenc. Ez itt egy másfajta tranzakciós ajánlat: az eladó épp a haza jólétét kínálja. Hanem ez már sok oldalról ki lett tárgyalva, inkább egy másik aspektusról beszélnék.

Annyi bizonyossággal határos módon kijelenthető, hogy a Tisza Pártnak jelentős számú képviselője lesz az Országgyűlésben. Egymásról pont annyit fognak tudni, amikor leteszik az esküt, mint önök: semmit. Esetleg a botrányokat fogják ismerni, amelyekről a sajtó addig beszámol. Azaz ott lesz egy frakcióba tömörülve számos ember, mindegyik elképzeli a maga ideális társadalmát, ám ez csak véletlenszerű kapcsolatban lesz a párt többi képviselőjének gondolataival. Ez a Tisza politikai potenciálterét szűkösre fogja szabni, a káosz garantálható a párton belül – s minél több hatalmuk van, annál több fog kivetülni ebből az országra.

Ennek a sajátos képviseletnek az élén pedig az a pártelnök áll majd, akinek lételeme a hazugság. Mentális okokból nem tűri az ellentmondást, random bármit bűncselekménnyé minősítene, ha valaki irritálja, sem eszme, sem önazonosság nem ad neki irányt, csak a hatalom iránti vágy és az önszeretet okozta delírium.

a Fidesszel elégedetlen szavazóknak mégis mindig szükségük van valakire, akibe bizalmukat vethetik, hogy végre megszabadítja őket az „átkostól”. Ráadásul ez a tábor az évek óta tartó gazdasági nehézségek miatt kétségtelenül szélesedik némileg – ennek egyik oka épp az, ami oly nagy örvendezésre sarkallta Kollár képviselőt.

A jó kommunista szilárdan együtt ingadozik a párttal Szabó Miklós kitűnő bonmot-ja szerint. Ilyenek lehetnek a Tisza törzsszavazói is, akiknek zöme eredendően egészen másmilyen országot képzel el, mint amilyen a párt képviselőinek szavaiból kirajzolódik, de mindegy, menni kell, ha a „messiás” most másfelé tart is.

Hát, ebből sok minden lehet, de két dolog biztosan nem: kormányzóképesség, illetőleg választói elégedettség akár középtávon – az ország nagyobbik feléről nem is szólva. Mindettől függetlenül persze a Fidesz elvesztheti a választást a saját hibái miatt, ám ennek legfeljebb haszonélvezője lehet a gyűlölet és a káröröm párttá szerveződött élcsapata, indikátora nem.

Hannah Arendt a tényigazság fogalmával azokat az állításokat jelölte, amelyekről a polgárok döntik el, hogy igazságnak találják őket vagy sem. Arendt szerint ezek törékeny igazságok, a polgárok közössége felemelheti és eldobhatja őket, s ekként hasonlítanak a politikában aktuálisan igaznak tartott trendekre, állításokra. Vannak azonban megkérdőjelezhetetlen igazságok, amelyek józan paraszti ésszel is evidensek. Aki úgy tör utat magának a politikában, hogy a közösségét elárulja, a felesége szövegét titokban rögzíti, arról annyit biztosan állíthatunk, hogy a szavai súlytalanok, ő maga kiszámíthatatlan, megbízhatatlan.

Hasonlóképp: csűrhetjük-csavarhatjuk Kollár Kinga szavait, ám a legjobb indulattal is annyit biztosan tudunk, hogy nem a hazát szolgálják. Magyar Péter elődje az internacionalizmusban, bizonyos Vlagyimir Iljics Lenin úgy gondolta, egy hazugság, ha elég sokszor ismétlik, igazsággá válhat. Tévedett. Miként Magyar is abban, hogy hazugságra és káoszra épülhet kormányzó erő.  

Nyitókép: Mandiner-archív