a Fidesszel elégedetlen szavazóknak mégis mindig szükségük van valakire, akibe bizalmukat vethetik, hogy végre megszabadítja őket az „átkostól”. Ráadásul ez a tábor az évek óta tartó gazdasági nehézségek miatt kétségtelenül szélesedik némileg – ennek egyik oka épp az, ami oly nagy örvendezésre sarkallta Kollár képviselőt.
A jó kommunista szilárdan együtt ingadozik a párttal Szabó Miklós kitűnő bonmot-ja szerint. Ilyenek lehetnek a Tisza törzsszavazói is, akiknek zöme eredendően egészen másmilyen országot képzel el, mint amilyen a párt képviselőinek szavaiból kirajzolódik, de mindegy, menni kell, ha a „messiás” most másfelé tart is.
Hát, ebből sok minden lehet, de két dolog biztosan nem: kormányzóképesség, illetőleg választói elégedettség akár középtávon – az ország nagyobbik feléről nem is szólva. Mindettől függetlenül persze a Fidesz elvesztheti a választást a saját hibái miatt, ám ennek legfeljebb haszonélvezője lehet a gyűlölet és a káröröm párttá szerveződött élcsapata, indikátora nem.
Hannah Arendt a tényigazság fogalmával azokat az állításokat jelölte, amelyekről a polgárok döntik el, hogy igazságnak találják őket vagy sem. Arendt szerint ezek törékeny igazságok, a polgárok közössége felemelheti és eldobhatja őket, s ekként hasonlítanak a politikában aktuálisan igaznak tartott trendekre, állításokra. Vannak azonban megkérdőjelezhetetlen igazságok, amelyek józan paraszti ésszel is evidensek. Aki úgy tör utat magának a politikában, hogy a közösségét elárulja, a felesége szövegét titokban rögzíti, arról annyit biztosan állíthatunk, hogy a szavai súlytalanok, ő maga kiszámíthatatlan, megbízhatatlan.
Hasonlóképp: csűrhetjük-csavarhatjuk Kollár Kinga szavait, ám a legjobb indulattal is annyit biztosan tudunk, hogy nem a hazát szolgálják. Magyar Péter elődje az internacionalizmusban, bizonyos Vlagyimir Iljics Lenin úgy gondolta, egy hazugság, ha elég sokszor ismétlik, igazsággá válhat. Tévedett. Miként Magyar is abban, hogy hazugságra és káoszra épülhet kormányzó erő.