Beláthatatlan következményekkel járna, ha Brüsszel az érdemalapú bővítési folyamat kritériumrendszerét sutba dobva politikai megfontolásból döntene Ukrajna európai uniós felvétele mellett. Azonkívül, hogy súlyos pénzügyi terhet jelentene, kockáztatná az uniós agrárium jövőjét és a közösség szavahihetőségét a Nyugat-Balkánon.
Ukrajna EU-csatlakozása évtizedes távlatban sem reális, felesleges is beszélni róla – hallani manapság sokfelől, miután a magyar kormány az uniós államok közül elsőként véleménynyilvánító szavazást jelentett be a háborúban álló ország tagságáról. A témára való legyintés logikus reakció is lenne, ha állna még a bővítési folyamat Brüsszelben mantraszerűen hangsúlyozott érdemalapúsága. A gond az, hogy Horvátország 2013-as csatlakozása óta a bővítés egyre nyilvánvalóbban politikai eszköz az érdemalapúság álcája mögött, amelyet kevéssé a tagjelöltek érdemei, mint inkább a Jean-Claude Juncker és Ursula von der Leyen vezetése alatt „politikai”, illetve „geopolitikai” természetűvé váló Európai Bizottság preferenciái és a tagállamok belpolitikai megfontolásból született vétói mozgatnak.
Menczer Tamás értesülése szerint már a héten nyilvánosságra hozhatják a NATO ülésein készült hangfelvételeket, melyekből kiderül, elhangzott-e Ruzsin-Szenditől a „Slava Ukraini”.
Kiszivárgott a levéltervezet.
Nem sok jóra számíthat Oroszország.
Ukrajna ismét csapást mért az oroszok által épített Kercsi hídra, amely a Krím félszigetet köti össze Oroszországgal.
„A Voks2025 szavazás teljes gőzzel hasít!” – tette hozzá a kormányfő.
Van okuk a félelemre, ugyanis a rendkívül sikeres ukrán drónegység ma már dandár méretűre nőtt.
„Nekünk, magyaroknak érzelmi kérdés, hogy a felépített magyar brandek valóban magyar brandek maradjanak” – jelentette ki Szijjártó Péter külügyminiszter Szentkirályon.
Szerinte lehet élni a gyülekezés joggal – a gyerekek jogainak maximális tiszteletben tartása mellett.
