Magyar Péter kezdő 11-e: „Pöcegödörszerű képződmény a magyar politikai élet!” – íme Nagy Ervin legerősebb kijelentései

Az egyik első közéleti szereplő, aki Magyar Péter országos politikai színpadra lépését követően beállt a Tisza Párt elnöke mögé, Nagy Ervin volt, a Jászai Mari-díjas liberális színész, aki „panelgyereknek tartja magát”, de budai luxuslakásban él, kultúrát emleget, miközben lehajol a bulvárműsorok pénzéért, nem szereti az erőszakot, de állítása szerint olyan kultúrából jön, ahol a kocsma előtt rendezik le a konfliktusokat, és nem is fog megváltozni. Az pedig nem okozott neki problémát, hogy a zsidókat listázni akaró, és a donbaszi orosz népszavazást legitimnek nevező Gyöngyösi Mártonnal együtt vendégeskedett a rossz emlékű amerikai nagykövet, David Pressman széderestjén. 

Összegyűjtöttük Magyar Péter kulcsemberének legerősebb kijelentéseit!

A kreatív színészi energiákról: 

„Ez öngyilkosság. Öngyilkosság azt a kultúrát kicsinálni, ami nem csak a baloldalé, hanem a jobboldalé is. Nem volt jó ötlet rálépni a művészek bütykére. Nagyon rossz ötlet volt, mert ha a kreatív energiáinkat elkezdjük használni a politika ellen, akkor nagy szarban lesznek!” 

A konfliktusok rendezésével kapcsolatos szocializációjáról: 

„Azon a helyen, ahol én felnőttem, ha valakit seggbe rúgtak a kocsmában, akkor felénk nem az a divat, hogy arrébb sétálunk. És ha becsmérel vagy az anyánkat szidja, akkor kihívjuk a kocsma elé. Én ebből a kultúrából jövök, és nem is fogok megváltozni.” 

Kocsis Mátéról és a színháztörvényről: 

„Pöcegödörszerű képződmény a magyar politikai élet, amit én ámulva-bámulva nézek, nagyon rossz a túlélőjének lenni. Nagyon komoly indulatokat gerjeszt bennem egy-egy ilyen félnótás országgyűlési seggnyalónak a hozzászólása. Olyan embereket bélyegeznek meg, akik egyébként köztiszteletnek és közszeretetnek örvendenek, akikre nem szokták rásütni, hogy 'ez állandóan ott van a baloldali tüntetésen, meg ez liberális bérenc', meg ilyeneket, nem. Mi csináljuk a munkánkat, és most jön egy ilyen Kocsis Máté-szerű képződmény – és most nem megyek egy bizonyos szint alá –, de egy ilyen ember hogy jön ahhoz, hogy minket, akit (ki merem jelenteni, hogy) egy ország szeret és tisztel – és ez nem nagyképűség, mert nem Kossuth-díjas vagyok és nem repkednek a díjak felém – egy ilyen típusú csávó azért, hogy a főmérnöknek fölfelé nyaljon, emberekről bármit ki mer jelenteni egyfajta politikai szituációban, amitől ő azt gondolja, hogy ebből valamifajta nyeresége lesz”

Magyar Péterről: 

„Én mindig fel fogok tűnni. Magyar Péter mellé álltam. Én azért vagyok itt, mert én egyetértek azokkal, a dolgokkal amiket ő gondol, és nem véletlenül voltam ott március 15-én, és ott leszek mindig most már mellette. Én bízok benne maximálisan és a legnagyobb ígéretének tartom a magyar demokráciának!”

„Felszántja az országot, a vidéket. Megjelent egy terminátor. Amit ő csak azon az egy napon lezongorázott, amikor bement az ügyészségre, arra születni kell. Ez a fajta állóképesség jó, ha három-négy embernek megvan a hazai politikai palettán. És azonnal elkezdte azt, ami a legmunkásabb ott, ahol a legnehezebb a magyar demokráciát feltörni: vidéken. És kurvára megy neki, másnak meg nem megy!” 

A rendszerváltásról és a fényűzés ismeretéről:  

„A pisikását kevergette még Kálmánka, amikor én automata Mustangban ültem édesapám mellett, csak aztán jött egy csúnya rendszerváltás. Nekem nem kell megmutatni a fényűzést. Egyébként marha büszke vagyok arra, hogy buszozok meg villamosozom, és én a nép között járok. Én nem a politikával akarok jóban lenni, hanem az emberekkel. ... Én egy újvárosi panelgyerek vagyok, aki nagyon szereti, hogyha szeretik”. 

Nyitókép: MTI/Mohai Balázs