Elnök Úr! Ön hazudik

„Levélféle Magyar Péterhez

Elnök Úr!

Ön hazudik, amikor azonosságot próbál teremteni a Pride mostani betiltása és 2006 ősze közé. Nem egyszerűen téved, ilyen van ugyebár, Ön hazudik.

Elmagyarázom, hogy miért.

Ha azt kérdezi, hogy hibáztam-e miniszterelnökként, akkor azt válaszolom, hogy igen. Ha azt kérdezi, hogy követtem-e el történelmi, politikai bűnt, akkor azt mondom, hogy nem.

Persze, jön a kérdés, hogy mi a bűn?

Szerintem történelmi bűn az európai polgári demokrácia fősodráról való tudatos letérés, politikai bűn pedig az, ha valaki a politikai hatalom megszerzése/megtartása érdekében tudatosan megsérti a törvényt vagy más jogi normát.

Ami ezeken túl van, az politikai tévedés, hiba.

Azt állítom, hogy Orbán Viktor történelmi és politikai bűnöket követ el. (Ez akkor is igaz, ha azok egy részét a normatív törvényesség látszata mögött, például a rosszhiszemű jogalkotás és joggyakorlás megvalósításával leplezi, illetve teszi.)

Megismétlem az első állítást: hibáztam miniszterelnökként, tévedtem, de most hozzáteszem: se történelmi, se politikai bűnt nem követtem el.

Ezzel szemben Orbán kormányfő nem hibákat követ el, nem csak téved ebben vagy abban, hanem történelmi és politikai bűnöket követ el hazájával szemben. Írom egyszerűen: aki, mint például Ön, Orbán és Gyurcsány közé egyenlőségjelet tesz, az hétpróbás gazember, agyafúrt manipulátor, megtévesztett szellemi-politikai tévelygő, sodródó, bár nem rosszindulatú áldozat, a nyájösztöntől fogvatartott ösztönítélő és nem folytatom.

Önre – én szerintem – ebből a felsorolásból leginkább a manipulátor illik leginkább.

Nem bántani kivánom ezzel a megjegyzéssel, másik oldalról pedig nem valamifajta személyes sértettség vezet (miközben nem tagadom: 2006 ősze politikai életem olyan drámája, amely személyesen is mélyen megvisel, de erről majd máskor és máshol), hanem azt gondolom, hogy nem lehet nagyobb baj, mint az, hogy az ördögi Orbán helyére az ördögi Magyar lépjen.

2006 szeptemberében megtámadták a köztévé székházát. A rendőrség képtelen volt megvédeni. Tombolt az erőszak. A rendőrség ügyetlen, felkészületlen volt. Autók égtek, huligánok törtek-zúztak. Bizonyított tény, hogy a támadás előkészítése mögött a Fidesz, egyenesen annak elnöke, Orbán Viktor állt.

Egy hónappal később, október 23-án a Fidesz a budapesti belváros legforgalmasabb csomópontjában, Astoriánál állította fel színpadát (a hatóságok megengedték ezt nekik), és ugyancsak bizonyított tény, hogy tudatosan kereste, szervezte a konfliktust, az összetűzést a rendőrséggel. Provokált, erőszakot akart, az utcán akarta megdönteni a kormányt. A rendőség védte a rendet, nem egyszer szakszerűtlenül, jogszabályokat sértve. A rendőrségnek a gyülekezés szabad, alkotmányos jogát törvénytelenül gyakorlókkal szembeni fellépése emberi sérüléseket is okozott, volt, aki elvesztette szeme világát, és nem kevesen gondolták, érezték úgy, hogy őket rendkívül súlyos, indokolatlan, törvénytelen bántalmazás érte.

Szörnyű nap volt. Valóban.

Az események után vizsgálatok, eljárások sokasága következett, a kormány szakértői testületet kért fel, hogy kivizsgálja a történeteket, és javaslatot tegyen arra, hogy mit kell tenni. A testület vizsgálati anyaga nyilvános volt, a kormány egy sor döntést hozott annak érdekében, hogy ez többet ne történjen meg. Mindeközben számtalan eljárás indult a mindenfajta felelősség(ek) megállapítására.

A kormányt a Fidesz erőszakkal akarta megbuktatni. Az apropót az én beszédem okozta. Számtalan jóhiszemű ember felháborodása mögött a Fidesz szervezte az összecsapást, amelyet a rendőrség rosszul kezelt. Az utcai erőszakra helyenként törvénytelen hatósági erőszak volt a válasz. Ez igaz. Ezt követően az történt, aminek történnie kellett, vizsgálat, eljárás, nyilvános politikai vita és társai. Mindez az alkotmányos demokrácia intézményei között.

Na már most!

A Fidesz, most alaptörvényt és más jogszabályokat változtat, hogy azok, akik másként szeretnek, mint a többség, ne ünnepelhessék boldogan jogukat a szabad szerelemhez. Mert önfeledt, színes felvonulásuk, annak megmutatása, hogy ők »mások«, szerintük veszélyes gyermekeink egészséges lelki fejlődésére.

Na, tényleg menjenek már a francba!

Magyarország többsége elfogadja, hogy szabad a szerelem. Ez nagyon jó. A többség szívesebben veszi, ha nem látja azonos nemű párok nyilvános ölelkezését, csókját, de tudomásul veszi, hogy ez is az élet része.

A magát jobboldalinak mondó politikai közösség ambivalensebb, elutasítóbb, a baloldali, szabadelvű világ megengedőbb, támogatóbb. Így van ez mindenhol.

Most a Fidesz – vagy ahogy Ön szokta mondani: a Karmelita – egyébként éppen az Ön pártjának népszerűségétől (jogosan) tartva, azért tiltja be a Pride-ot, hogy Önt nehéz helyzetbe hozza.

Tudva, hogy az ön mögött álló tábor rendkívül heterogén, Önnek nincs könnyű helyzete. Mit mondjon? Ha egyetért a Fidesszel az a baj, ha nem, akkor az, de sem jó, ha néma marad és csak annyit mond, hogy ez az egész csak gumicsont, figyelemelterelés vagy micsoda.

Nekem ezzel a dilemmával nincs dolgom, az én álláspontom világos, nem érdekel, hogy mások mit mondanak, én már voltam a Pride-on és idén már csak azért is megyek, ez az egész az Ön problémája.

De!

A gazemberek rendszere – ez az a NER, amit Ön egy évvel ezelőttig lelkesen támogatott – és az én, mi tagadás, helyenként akár súlyos hibákat is vétő, de a demokratikus alkotmányosság keretei között működő kormányzásom közé egyenlőségjelet tenni mérhetetlen alávalóság. És tudja miért mondom, hogy ez nem egyszerű tévedés, hanem hazugság?

Mert ezt Ön valójában tudja, de azért teszi, hogy ne kelljen egyenesen beszélnie, viselkednie. Ki akar bújni az egyenes állásfoglalás alól: egyetért a Pride-dal vagy nem.

Hogy Önt provokálja a Fidesz?

Igen.

Tudatosan?

Igen.

Hogy ez az egész ügy most a Fidesz céljai szerint valójában nem a melegekről szól, a szabad gyülekezésről, hanem Önről?

Igen.

Ez szemétség?

Hát persze.

Ezzel együtt is, a Fidesz menjen a francba, nem használhat senkit nyomorult politikai céljaira és nem lehet megengedni, hogy hozzányúljon az alapvető jogainkhoz, köztük az LMBTQ-közösség jogaihoz. 

De ezt Önre nehezedő dilemmát Önnek kell megoldani. Önnek csapdát állítottak. Látom. 

Az viszont az én ügyem is, hogy Ön ne keverjen a gazemberek közé csak azért, mert Ön bajban van. Ha meg Ön éppen úgy hazudik, mint Orbán, éppen úgy manipulál, mint a Fidesz, akkor mondja, miért kellene azokat Önre cserélni?

Csöbörből vödörbe?

Ez az Ön ajánlata?

Azt hiszem, volt már olyan pillanat, amikor azt gondoltam, hogy Ön egy fikarsztnyival se jobb, mint ezek. Ez is olyan pillanat.
Csak Önön múlik, hogy fogok-e valaha mást gondolni.

Gyurcsány Ferenc”

Nyitókép: Saját montázs (Földházi Árpád és Mátrai Dávid, Mandiner)