A következő hónapokban kifizetődhet a kormány politikai éleslátása

„A múlt heti, Müncheni Biztonságpolitikai Fórumon vált teljesen nyilvánvalóvá az, hogy az Európai Uniónak és a nyugat-európai országoknak nincs stratégiájuk a jelenlegi helyzetre és teljesen váratlanul érte őket az a vehemencia, amellyel Donald Trump megváltoztatja az eddig ismert világrendet.

A zavarodottság ráadásul fokozódott a hét első napjaiban, amikor Macron francia elnök pánikszerűen hívta tárgyalásra az európai országok vezetőit, hogy aztán ne állapodjanak meg semmi konkrétumban. A pánik egyre nagyobb, hiszen Trump mindent felülír, ami eddig Brüsszelben evidens volt: mást gondol az orosz-ukrán háborúról, mást a gazdasági kérdésekről, mást a migrációról, mást a zöld politikáról és mást a családok, valamint a gender kérdéséről. Brüsszel pedig láthatóan nem tudja, hogy mit tegyen. Pedig valójában semmi váratlan nem történt.

A legnagyobb felháborodást most láthatóan az váltja ki, ahogyan az új amerikai vezetés az orosz-ukrán háború lezárásához viszonyul. A bírálók máris

Putyin barátsággal és az orosz elnöknek való behódolással vádolják Trumpot, aki ugyanakkor semmi mást nem tesz, csak alkalmazza a kissingeri külpolitikát.

Kissinger elve ugyanis mindig az volt, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad túl közel engednie egymáshoz Kínát és Oroszországot (egykoron a Szovjetuniót), azzal ugyanis egy olyan erős hatalmi pólus jönne létre, amely megrengethetné az USA dominanciáját. És mi történt az elmúlt években? A háború kitörése óta a demokrata adminisztráció éppen a kínaiak kezébe lökte az oroszokat, az olcsó orosz energiával olyan versenyelőnyt adva Pekingnek, amelyet igencsak nehéz lett volna behozni. Ezt a folyamatot igyekszik most visszafordítani Trump azzal, hogy az oroszokat magához próbálja csábítani.”

Nyitókép: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán