Kereszttűzben a vallomások – büntetőjogász a Till Tamás-ügy jogi kérdéseiről

Sajnos nemcsak maga a bűnügy, hanem a büntetőjog szempontjából is egyedülálló a 2000-ben meggyilkolt Till Tamás ügye: az elévüléssel kapcsolatban felmerült viták mellett egyéb kérdések is felmerülnek. 

Először is érdemes felidézni, mit is tudunk eddig: a rendőrség új információk birtokában tavaly vette fel újra a szálat a huszonöt éve eltűnt kisfiú ügyében, és párt hónap alatt fel is göngyölítette az esetet.

Ezek az új információk azt valószínűsítették, hogy a kisfiú gyilkosság áldozata lett és holttestét egy Bajához közeli tanyán lévő műhelyben bebetonozták.  

A kutatás során meg is találták, majd DNS-vizsgálattal be is azonosították a kisfiú holttestét, és egyben az is bebizonyosodott, hogy 

Tanúból gyanúsított

A rendőrség számos tanút hallgatott meg, közöttük F. Jánost, aki azt mondta a nyomozóknak, hogy egykori társa, K. Róbert – akivel gyakran dolgozott együtt a vállalkozónál, V. Józsefnél – mondta el neki, hogy segédkezett a halott fiú bebetonozásában, miután az idősebb férfi megfenyegette, majd pénzt adott neki a hallgatásért. K. Róbertet és V. Józsefet nem tudták meghallgatni a nyomozók, mert mindketten öngyilkosok lettek korábban.

A rendőrség korábban nem zárta ki ezt a forgatókönyvet, ám a nyomozás több tanú kihallgatása után végül F. János irányába fordult.

A férfiből így gyanúsított lett, kezdeményezték letartóztatását, amelyet a bíróság jogerősen el is rendelt. 

Felvetődik a kérdés: ebben az esetben melyik vallomást lehet vagy kell figyelembe venni az eljárás során?

Speciális technika 

Ahogy Balsai István büntetőjogász lapunknak elmondta: a férfinak tanúként igazmondási kötelezettsége volt, ugyanakkor nem volt köteles önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolni. Gyanúsítottként azonban már más a helyzet: terheltként már nem köteles igazat mondani, de mást bűncselekmény elkövetésével hamisan ebben a helyzetben sem vádolhat meg. A gyanúsított a vallomástételt teljes egészében meg is tagadhatja, ugyanakkor arra is van lehetősége, hogy álláspontját megváltoztatva később mégis vallomást tegyen.

A magyar büntetőeljárási törvény fontos szabálya, hogy 

– mondta lapunknak Balsai István. A büntetőjogász szerint ugyanakkor az is kérdés, hogy mi volt e korábbi tanúmeghallgatás azon az a „speciális technika”, amely a rendőrség szerint meghozta a kívánt eredményt? Valóban érte-e olyan pszichikai ráhatás a tanúkénti kihallgatása során, amelyet most a védő ügyvédje állít?

Ahogy Balsai István elmondta: „bár a büntetőeljárási törvény nem szabályozza, hogy milyen nyomozói taktika mentén, milyen kérdésfeltevési módszerek alkalmazhatóak, azt azonban igen, hogy nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a nyomozó hatóság a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg. Ennek alátámasztására a nyilvánosságban semmilyen adat nem merült fel.”

F. János ügyvédje azt mondta, hogy ügyfelének öt vallomása van ebben az ügyben, de ezek inkoherensek és ellentmondásosak, és ezeken felül neki más verziókat is előadott. Ezek alapján pedig az ügyvéd úgy gondolja, F. János előadásai nem objektívek, és nem vehetőek figyelembe bizonyítékként.

A hatóság félrevezetése

Az ügyet csak bonyolítja, hogy mivel F. János tanúként korábban másokra akarta a terelni a gyanút, ezzel félrevezethette a hatóságot.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság ennek kapcsán azt közölte, hogy a jogszabályi lehetőségeknek megfelelően, az alapügy – azaz az emberölés nyomozás – befejezését követően el fogja rendelni el az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt a nyomozást. 

Balsai István ugyanakkor azt mondta: „az emberölés miatt indult eljárást ez nem érinti, abban az ügyben a bíróság az ott összegyűjtött, és általa törvényesnek ítélt bizonyítási eszközök alapján fog ítéletet hozni.”

Nyitókép: Mandiner illusztráció