A brüsszeli migrációs és integrációs politika csődje nap mint nap életeket veszélyeztet
Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.
Nincs kétségem afelől, hogy Bohár Dániel hangfelvételt készített a beszélgetésünkről az engedélyem nélkül.
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád
„Ma minden előzmény nélkül felhívott telefonon Bohár Dániel, és azt kérdezte tőlem, hogy »maguknak belefér a családon belüli erőszak?«, amire én visszakérdeztem, hogy »kik azok a mi?«, válaszul azt mondta, hogy »maga meg a baloldali barátai, akik rajonganak Magyar Péterért«. A továbbiakban többszöri kérdezés nyomán se volt hajlandó válaszolni arra a kérdésemre, hogy kikkel csomagol engem többes számba: szerinte kik is az én baloldali barátaim?
Ezután megkérdeztem Bohár Dánieltől, hogy most épp interjút adok-e neki, mert én ebbe nem egyeztem bele, amire azt felelte, hogy ez rajtam múlik, ha interjút akarok adni, akkor ez egy interjú, de legyek szíves válaszolni arra a kérdésre, hogy »maguknak belefér a családon belüli erőszak?«, válaszul én a tőlem megszokott emelt hangon visszakérdeztem arra vonatkozóan, hogy »maguknak belefér a vesztegetés meg a hivatali visszaélés?« – és ezután vett igazán bizarr fordulatot a beszélgetés.
Bohár Dániel azt kérdezte tőlem, hogy miért lettem ideges attól, hogy családon belüli erőszak a téma. Ez a pillanat új tétet adott a beszédhelyzetnek: Bohár ekkor már nemcsak Magyar Pétert gyanúsította párkapcsolati erőszakkal, hanem engem is.
Annyira abszurd volt ez az alattomosan sejtetett vád, hogy nem bírtam magam türtőztetni, és feltört belőlem a röhögés.
Ezt hallva Bohár Dániel megkérdezte: jól érti-e, hogy humorosnak tartom a családon belüli erőszakot? Csak ekkor kaptam a hülye fejemhez, amivel azt képzeltem, hogy egy emberi lénnyel beszélek, miközben egy karaktergyilkos gépezetnek asszisztálok, és szolgáltatok anyagot a velem való leszámoláshoz. Elköszöntem, és megszakítottam a vonalat.
Nincs kétségem afelől, hogy Bohár Dániel hangfelvételt készített a beszélgetésünkről az engedélyem nélkül, ami törvénytelen, de egy olyan rezsim, ami tizennégy éve kedve szerint írja és írja át az ország jogszabályait, ugyan miért is tartaná be a maga által alkotott törvényeket, amikor a törvénytelenségeit védelmezi? Eljátszva a gondolattal, hogy Bohár Dánielnek vagy valamelyik megafonos nertársának van lelkiismerete, esetleg feltehetnék maguknak a kérdést: miféle erkölcsi alapon áll az a rendszer, ami azt várja el tőlük, hogy ilyen aljas eszközökkel védelmezzék?”