Magyar Péter karácsonyi mocska

A képmutató az Írás szerint nem csak kellemetlenül alakoskodó figura, hanem ördögi is, hiszen az üdvösség birtokosaként mutatja önmagát, miközben hazug minden szava, tette.

A legnagyobb ellenzéki párt vezetője, aki napi egy-két fotót kiposztol önmagáról a közösségi média oldalán, az aktuális fotói köré annak hírverését adta tartalomként, hogy ő ajándékozna gyermekeket, ám a gaz hatalom nem engedi.

Hiszen mindez nem az adományokról szól, hanem az adományok örvén megszerezhető szereplésről, ami mélyen ízléstelen ugyan, de talán belefér egy rosszabb ellenzéki politikus repertoárjába.

Miként az is természetes, ha ellenzéki politikus kormánypárti politikusokat támad, vagy úgy követel magának figyelmet (sajátos mód), hogy a sajtót szidja vagy üzletembereket.

Ennek a rövid írásnak túlfeszíti a kereteit az empátiát alkatilag nélkülöző ám a régi ellenzéki pártoktól szavazókat tömegével átcsábító hazai Woland személyiségének mélyebb elemzése, de abban talán még hívei is egyetértenek velem, hogy a polgári jómodor sosem volt sajátja.

Ezt is lehetséges, ha van rá választói kereslet.

Azonban a lehető leghipokritább formában ezzel a témával beleszállni egy magánemberbe nem lehet.

Magyar offenzív levelet írt Lévai Anikónak, amelyben miután felemlegeti, hogy utóbbi kisded korában ringatta őt, felszólítja a miniszterelnök feleségét, hogy járja ki a férjénél, hogy ő, a Tisza Párt elnöke úgy szerepelhessen az adományozás keretébe szerkesztett önmutatatásába, ahogy szeretne.
Lévai Anikó hosszú-hosszú évek óta nem ad interjút. Nem része a közéletnek. Nem beszél arról, hogy évtizedek óta az Ökumenikus Segélyszervezetnél milyen heroikus munkát végez, nem beszél arról, hogy miképp kapott életre és vált működővé egy somogyi zsákfalu évtizedes kitartó munkájának és figyelmének köszönhetően. Nem beszélt arról sem soha nyilvánosan, hogy miként segített menekülteken, ahogy segített mindig szervezéssel, napi fizikai munkával, beszélgetéssel, kapcsolatai mozgósításával, munkahelyteremtéssel rászorulók ezrein. Mindezt nem a rivaldafényért, hanem belső indíttatásból.

Lévai Anikót 36 éve ismerem, s miközben szerető feleségként, családanyaként, nagymamaként gondoskodik a családjáról van egy intakt élete, aminek nincs köze a politikához, hanem a csendes és mindennapos humanitárius munka, „élőzés” és fotók nélkül.

Különösen romlottnak kell lenni, ahhoz, hogy valaki ebben az összefüggésben sértő-utasító szavakat írjon neki.

Félreértés ne essék: Lévai Anikón kívül vannak még fantasztikus emberei és intézményei a civil segítségnek, az Igazgyöngytől a Bátor Táboron át a Máltaiakig vagy akár több olyan nem kormányzati szervezet is, amelyeket a kormány nem kedvel amúgy, de nemes ügyeket is képviselnek és tesznek is érte.

Az ízlés- és empátianélküli ember mocskos bejegyzését több mint 32 ezer ember reagálta le „kedveléssel”. 

Úgy lehetnek, mint Ady: „Adjatok egy jobbik világot
S akkor talán másképpen látok,
De adjatok, de hamar. Hamar rá fognak ébredni, hogy sátáni figura ebben nem tud a segítségükre lenni.” 

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP