Költőink, uralkodóink és modern-kori politikusaink számára is fontos ünnep a karácsony, de nagyon eltérő módon ünnepelték: volt idő, míg fenyőünnepnek hívták.
Nyitókép: MTI/Lakatos Péter
A karácsony nem csak manapság fontos ünnep a családok számára, évszázadok óta kiemelt ünnep, amely során végre nem a rohanásban kell élni, le lehet lassulni és minőségi együtt töltött időt lehet tölteni a családdal. A magyar történelemben is számos helyen megjelenik a karácsony fontossága: a legtöbb feljegyzés a Habsburg időkből származik, Erzsébet királyné, azaz Sissi különösen szerette ezt az ünnepet.
A magyarok körében rendkívül népszerű királyné híres volt arról, hogy nagyon szeretett másokat megajándékozni, ezzel is magyarázható, mennyire szerette a karácsonyt.
Eleve a Habsburg-uralom alatt a királyi udvarban csak úgy pezsgett a barokk pompa az ünnepek alatt, a vallási jelentőségén túl ilyenkor a szórakozásé volt náluk a főszerep, rendszeresek voltak a bálok.
A rákosista kommunista rémuralom alatt a központi hatalom minden erővel igyekeztek elnyomni az ünnep vallási mivoltát. A 50-es években nem is karácsonynak hívták, hanem fenyőünnepnek, az ajándékokat pedig nem a Mikulás, hanem a Télapó hozta. Bár száz évvel korábban már Arany János a Téli vers című költeményében is említette a Télapót, az elnevezés csak a Rákosi-éra alatti kommunizmusban lett széleskörűen elővéve.
A rendszerváltást követően a felértékelődött a karácsony jelentősége: az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József mélyen vallásos volt, a feljegyzések szerint az ünnep a keresztény értékeket és a hagyományok újjáéledését jelképezte.
Kapcsolódó vélemény
Amikor Göncz szombat délután beviszi a kórházba a kitüntetést, homlokon csókolja az ágyában fekvő miniszterelnököt. Szemtanúk szerint Antall arca ettől a csóktól megvonaglik.
Legnagyobb költőink is kiemelten foglalkoztak a karácsonnyal, nem véletlen számos műnek ez áll a középpontjában, Ady Endre műveiben is több helyen megjelenik az év végi ünnep, amely számára sokszor melankolikus volt és az elmélkedésről szólt.
Ady egyik legismertebb karácsonyi verse, a Karácsony – Harang csendül a gyermekkori emlékek nosztalgiáját és a szeretet hiányát is tükrözi. Sokan emlékezhetünk Petőfi Sándor művére is, a „Karácsonkor” című verset legtöbbünknek még meg is kellett tanulnia.
Zelenszkij nem hátrál meg, fegyverszállítást is követel Magyarországtól, sőt már a Török Áramlat gázvezetéket támadják az ukránok. Mi jöhet még? Ki rántja el a kormányt? Itt a Mesterterv legújabb adása.
Közben Nyugatra szaladgál Pride-díjakat átvenni. Horváth K. József írása.
Fél évszázadig volt hazánk első embere a király után, örökségét ma is nap mint nap láthatjuk és bejárhatjuk a fővárosban.
Ha nem, hát találunk mást. Ungváry Zsolt írása.
Egyetlen állítással elérték, hogy azonnal szabadon engedjék őket.
Nórika! Már elfelejtetted, hogy te a vendég voltál Magyar Péternél, nem a házigazda? Várd meg, míg Judit hív meg!
Aki mindig mindent újragondol, annak soha életében nem volt egy épkézláb, önálló gondolata.
Parádésan sikerült Nebojsa Vignjevics bemutatkozása.
Az ukránok folytatják a zsarolást és a fenyegetőzést, „ezért minden helyzetre felkészülünk”.
