Karácsonyi történetek a híres magyaroktól: hogyan ünnepeltek a nagyjaink?

Nyitókép: MTI/Lakatos Péter

A karácsony nem csak manapság fontos ünnep a családok számára, évszázadok óta kiemelt ünnep, amely során végre nem a rohanásban kell élni, le lehet lassulni és minőségi együtt töltött időt lehet tölteni a családdal. A magyar történelemben is számos helyen megjelenik a karácsony fontossága: a legtöbb feljegyzés a Habsburg időkből származik, Erzsébet királyné, azaz Sissi különösen szerette ezt az ünnepet. 

Eleve a Habsburg-uralom alatt a királyi udvarban csak úgy pezsgett a barokk pompa az ünnepek alatt, a vallási jelentőségén túl ilyenkor a szórakozásé volt náluk a főszerep, rendszeresek voltak a bálok. 

Volt időszak, amikor nem volt Magyarországon karácsony

A rákosista kommunista rémuralom alatt a központi hatalom minden erővel igyekeztek elnyomni az ünnep vallási mivoltát. A 50-es években nem is karácsonynak hívták, hanem fenyőünnepnek, az ajándékokat pedig nem a Mikulás, hanem a Télapó hozta. Bár száz évvel korábban már Arany János a Téli vers című költeményében is említette a Télapót, az elnevezés csak a Rákosi-éra alatti kommunizmusban lett széleskörűen elővéve. 

A rendszerváltást követően a felértékelődött a karácsony jelentősége: az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József mélyen vallásos volt, a feljegyzések szerint az ünnep a keresztény értékeket és a hagyományok újjáéledését jelképezte. 

Fontos szerepe van az irodalomban is

Legnagyobb költőink is kiemelten foglalkoztak a karácsonnyal, nem véletlen számos műnek ez áll a középpontjában, Ady Endre műveiben is több helyen megjelenik az év végi ünnep, amely számára sokszor melankolikus volt és az elmélkedésről szólt. 

Ady egyik legismertebb karácsonyi verse, a Karácsony – Harang csendül a gyermekkori emlékek nosztalgiáját és a szeretet hiányát is tükrözi. Sokan emlékezhetünk Petőfi Sándor művére is, a „Karácsonkor” című verset legtöbbünknek még meg is kellett tanulnia.