Mátyás király óta nem volt Magyarországnak ilyen jó kormánya

Mikor nyugati barátaim Orbán Viktorról kérdeznek, általában azt mondom nekik: ő a legjobb dolog, ami Magyarországgal az 1830-as évek óta történt.

No, nem azért, mert akkoriban jó kormányunk lett volna. Magyarországot az 1830-as években a Habsburg-birodalom kormányozta.

Megtették, amit tudtak – azon kereteken belül, amit a Habsburgok engedtek nekik. Volt valamiféle parlament, amely képes volt törvényeket elfogadni, a latin helyett a magyar lett a hivatalos nyelv. Voltak próbálkozások a gazdaság modernizációjára, az infrastruktúra és az oktatás jobbítására. Ebből sok mindent maga Széchenyi vitt végbe, saját vagyonából finanszírozott, s példáját más nemesek is követték. Ő alapította meg a Magyar Tudományos Akadémiát, megírta a Hitelt, egy vízválasztó könyvet a gazdaság alapelveiről, és hajón – igaz, grófias, alvókabint is tartalmazó hajón – utazott végig a Dunán, hogy meglássa, hajózhatóvá lehet-e tenni a folyót egészen a Fekete-tengerig. 

Az iskolában a gyerekeink úgy tanulják, hogy 1825-től 1848-ig tartott, amikor is Magyarország fellázadt a Habsburg-birodalom ellen, ám Oroszország segítségével az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során elnyomták. Vége szakadt a reformoknak és az önigazgatásnak. 1867-re azonban a Habsburgok és Magyarország főnemesei kiegyeztek a duális monarchia, Ausztria-Magyarország létrehozásáról. Ausztriának nem nagyon volt más lehetősége, hisz nem sokkal azelőtt, 1866-ban győzték le alaposan egy Poroszországgal folytatott háborúban, s rászorult magyar polgárainak támogatására. Így jött létre a 16. század óta először magyar állam. Ez az állam pedig nem tudott volna rendesen működni a reformkorban elfogadott reformok nélkül. 

Kormánya modernizálta az országot. Aki emlékszik a 2010 előtti évekre, s azok érzületét összehasonlítja ahhoz képest, ami tíz évre rá a miénk lett, világosan látja a javulást. Felment a GDP, többen dolgoznak, alacsonyabbak az adók, magasabbak a fizetések, kevesebb a bürokrácia, az állam- és magánadósság, a gazdaság sokoldalúbb. Hitem szerint a jövendő kormányok és az ország egésze is profitálni fog abból, ahogyan Orbán alatt modernizálódott Magyarország.

A legtöbb nyugati azt hiszi, hogy Magyarországot egy másik férfi katapultálta a jövőbe: Horn Gyula, a kommunista Magyarország utolsó külügyminisztere, később 1994-1998 között miniszterelnök, „az ember, aki lebontotta a vasfüggönyt”. Horn azonban csak alkalmazkodott a változó körülményekhez. A konzervatívok utálják őt, mert az 1956-os forradalom során megmaradt keményvonalas kommunistának.

Meggyőződésem, hogy azért tett így, mert úgy látta: ez szolgálja az ország javát. A két férfi Horn 2013-as haláláig viszonylag barátságos kapcsolatban maradt. 

Ha az utolsó valóban igen jónak mondható magyar kormányt keressük, talán Mátyás királyig (1458-1490) kell visszamennünk. Ő álruhában szerettett mászkálni, hogy kiderítse, hogy megy az egyszerű nép sora – legalábbis a legenda így szól. Vagy igaz, vagy nem, de elmond valamit arról, hogyan őrizték meg emlékezetükben az emberek. Jobban szerette az arisztokráciánál a meritokráciát, embereket nem rangjuk, hanem lojalitásuk és érdemeik szerint helyezett befolyásos pozíciókba. Jutalmazta az érdemet és megvetette a kudarcot. Sok háborút viselt, de ügyesen vívta meg őket, szinte minden szomszédjától megvédte Magyarországot – főként az osztrákoktól és az oszmánoktól. Néhány lázadást odahaza is le kellett vernie. Megtette, amit meg kellett tennie – ha kellett, erővel, ha lehetett, puhábban. Megreformálta a közigazgatást és a katonaságot, hogy hatékonyabbá tegye őket. Állandó hadsereget állított fel Európában az elsők között, támogatta a kultúrát és elmerült a reneszánszban. Az iskolában gyerekeink úgy tanulják, hogy ez volt Magyarország aranykora. 

Utána jöttek a törökök, akik végzetes vereséget mértek Magyarországra 1526-ban Mohácsnál; aztán az osztrákok (miután 1686-ban legyőzték a törököket); majd a nácik (tudják, mikor); majd a szovjetek (azt is.) 

1919 és 1944 között volt ugyan független államunk, de ez sem volt boldog világ. Magyarország a rossz oldalon volt az első világháborúban, elvesztette területének kétharmadát. A gazdaság rosszul ment, az emberek mély traumát szenvedtek el. Kevés lehetőség volt jól kormányozni.  A 15. századtól a 21.-ig kellett várnunk egy független kormányra, amely képes alkotni egy biztató jövőt.

Legalábbis Nyugat-Európáé. Mikor hallom, ahogyan a nyugati média tudósít, ahogyan a nyugati politikusok beszélnek Magyarországról, az a benyomásom: úgy hiszik, hogy Orbán Viktor kormánya a legrosszabb, ami Magyarországot a hun Attila óta vezette. Bár Attila nem is volt rossz vezető, a hunok pedig nem magyarok. Mindegy. 

De ez dühítő. Hogy állhatnak ilyen távol egymástól valóságérzékeléseink? 

Talán ez az egyik ok, amiért Orbánt ilyen sokáig hatalomban tartották. És azt hiszem, hogy ez fogja megakadályozni őket abban is, hogy egy kalandor, Magyar Péter kezébe adják az országot.

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala