Az üvöltözve „adakozó”

„Első fejezet:

A mi magyar Tartuffe-ünk most éppen adakozik.

Üvöltve.

»Ide nézzetek! ÉN jöttem, ÉN adakozok éppen, mert ÉN jó vagyok, figyeljetek már ide, a mindenségit, hát nem látjátok, hogy megérkeztem, ÉN érkeztem meg a gyerekotthonhoz, kamionnal, mert úgy látványos, ÉN hoztam egy csomó ajándékot a gyerekeknek, ÉN fogom kiosztani, miközben két – vagy inkább három – kamera vesz, és van rajtam két – vagy inkább három – mikrofon, csak el ne felejtsem majd levenni, ha vécére megyek vagy elküldöm kíséretemet a p...ba, de ez most mellékes, mert most adakozom, ÉN, „A” férfi, a jóságos, az irgalmas, a nagyszerű, aki akkor is csodálatraméltó, amikor épp összeszarja magát, engedjetek már előre, itt jövök ÉN, Tartuffe, a kicsike, magyar, Kútvölgyi úti Tartuffe, ÉN, aki már gyerekként apácaliliomokat cseréltem Gellért-hegyi házakra, egyszóval hajtsátok meg térdeteket, mert jövök, s nem tudom, említettem-e már, de éppen adakozom, ÉN adakozom, és átlagosan kétpercenként kerülök önmagam hatása alá, nincs a teremtésben barom, csak én, szervusztok gyerekek, megjött a pszichopata bácsi, tessék, itt vannak az ajándékok, mindegyikben van egy lehallgató készülék, ajánlom, jó hangosan és jó sokáig hálálkodjatok és dicsérjetek engem, különben megnézhetitek magatokat, büdös kölykök, meg vagyok értre? Áááááámeeeeeen!!!«

Második fejezet:
A Jónak lenni jó évek óta futó televíziós műsorban idén a gyógyíthatatlan gyerekek gondozó házára gyűjtöttek, egy gyermek hospice házra. A magyarok összeadtak rá több, mint ötszázmillió forintot (500 000 000 forint). Volt, aki milliós összeget ajánlott fel, volt, aki egyet telefonált, ami 500 forint adományt jelentett.

És senki nem kezdett el üvöltözni, hogy »nézzétek, milyen nagyszerű, milyen jó ember vagyok, éppen most adományozok, látjátok? Vesz a kamera?«

Senki.

Csöndben megtették, amit úgy éreztek, meg kell tenniük.

Mert hát, ez a gyerekekről szólt. Éppen ezért senki nem hergelt senkit semmi ellen, senki nem őrjöngött, senki sem hivalkodott, senki sem magyarpéterkedett, hogy okádni kelljen.

Magyarország most megmutatta, hogy nem a magyarpéterkedés a fontos, hanem a gyermekek, a szeretet, a keresztény együttérzés. Nem a botrány, a gyűlölet, a magamutogatás.”

Nyitókép: képernyőfotó